Századok – 1998
Történeti irodalom - Glass Hildrun: Zerbrochene Nachbarschaft. Das deutsch-jüdische Verhältnis in Rumänien (1918–1938) (Ism.: Tilkovszky Loránt) III/741
TÖRTÉNETI IRODALOM 741 mint ahogyan nehezen válik érthetővé az olvasó számára Szakasits 1946-os kifakadása Blum ellen, illetve a francia szocialista párt kongresszusával kapcsolatban. Jemnitz János Hildrun Glass ZERBROCHENE NACHBARSCHAFT Das deutsch-jüdische Verhältnis in Rumänien (1918-1938) Südosteuropäische Arbeiten 98. R. Oldenbourg Verlag München 1996. 638 o. MEGTÖRT SZOMSZÉDSÁG A német-zsidó viszony Romániában (1918-1938) A Kelet- és Délkelet-Európa története tárgykörében készült nagyterjedelmű disszertációt 1995-ben védte meg szerzője a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen. Igen alapos munka, amely Nagy-Románia egész területére vonatkozóan vizsgálja a zsidókérdést a két világháború közötti időszakban. Középpontban ugyan az ottani német-zsidó viszony alakulásának vizsgálata áll, de a Nagy-Románia határai közt együttélő más népekhez fűződő viszonyt is figyelemmel kíséri. Nagyon jól ismeri a román politikát és a nemzeti kisebbségek helyzetét, szervezeteit, törekvéseit. A témát bukovinai és besszarábiai vonatkozásban tárgyaló fejezetek a magyar olvasó számára olyan ismereteket közvetítenek, amelyekről az kevéssé lehetett tájékozott, s ezért érthetően nagy érdeklődéssel fogadja. Természetesen azonban elsősorban azok a fejezetek kötik le figyelmét, amelyekben a Magyarországtól átcsatolt területek viszonyairól van szó: az erdélyi szászok és a (román) bánáti svábok mellett a kisebbségi sorsra jutott magyarok viszonyáról az együttélő zsidókkal. A munka legnagyobb érdeme abban van, hogy igen kiterjedten vizsgálja és gondosan elemzi Nagy-Románia román, német, magyar nyelvű sajtójának a zsidókérdésre vonatkozó, egymásnak feleselgető cikkeit 1918 és 1938 között. Nem utolsó sorban olyan zsidó lapok állásfoglalásait, mint a kolozsvári Új Kelet vagy a temesvári kétnyelvű Új Kor / Neue Zeit. A szerző olyan szomszédságnak tartja és nevezi a német-zsidó viszonyt a két világháború közötti Romániában, amelyet kezdettől fogva bizonyos távolságtartó egymásmellettiség jellemzett, nem pedig szívélyes barátság, de mégis tűrhetőnek volt minősíthető. Ezt a viszonyt törte meg a nemzetiszocializmus 1933. évi németországi hatalomátvételének és zsidóellenes intézkedéseinek hatása Romániában, ahol azokkal egyre inkább azonosultak a német — különösen az erdélyi szász — kisebbségek szervezetei és mozgalmai, s összefogtak a román társadalom és politika antiszemita szélsőséges erőivel, amelyekkel már korábban is sokban rokonszenveztek. A magyarsághoz fűződő viszonyt a zsidóság részéről a román uralom alá került volt magyarországi területeken eredendően az határozta meg a szerző szerint, hogy a zsidók nem tévesztették szem elől: míg Magyarországon egyenjogúsították őket, addig az uralomváltozás helyzetüket problematikusabbá tette. Igaz ugyan, hogy a forradalmak után Magyarországon erőre kapott antiszemitizmus megnyilvánulásairól s a numerus clausus törvényről érkező hírek meglehetősen kiábrándítóan hatottak, de hamarosan hasonló, sőt jóval szélsőségesebb formát öltő jelenségek mutatkoztak itt: 1922-ben a kolozsvári egyetem orvosi karán a román hallgatók durván akadályozták a zsidó hallgatók részvételét az előadásokon, az utcán is verekedtek, a helybeli zsidó lap szerkesztőségét szétrombolták; 1924-ben a temesvári politechnikum román diákjai támadást intéztek a zsidó líceum, egy zsidó sportklub, valamint zsidó tulajdonban lévő kávéházak ellen, s a városban egyetlen éjszaka 485 ablakot betörtek. Később is gyakorta fordultak elő román antiszemita erőszakoskodások, így 1927-ben Nagyváradon, 1930-ban ismét Temesváron. A román diákság országszerte a Cuza jaíji professzor vezetése alatt álló román szélsőséges antiszemita mozgalom befolyása alatt volt. Az erdélyi és bánáti német sajtó az erőszakos cselekedeteket elítélte ugyan, de — különösen az erdélyi szászoké — az antiszemitizmustól korántsem határolta el magát. A magyar sajtó e tekintetben óvatosabb volt, mert a zsidók jelentős része magyar anyanyelvű, kultűrájú és érzelmű asszimilált volt, akik politikailag a kisebbségi magyar pártot támogatták. A nemzetiségi kérdésre internacionalista megoldást ajánló szocialisták, szociáldemokraták, s az 1924-ben illegalitásba szorított kommunisták az antiszemitizmust a leghatározottabban elutasították, amit a zsidóság méltányolt, de táborukhoz csak kismértékben csatlakozott.
