Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
DOKUMENTUMOK 639 emigránsok, illetve partizánok ejtőernyővel történő hazajuttatására. Ezek a próbálkozások azonban — részben a nem elég körültekintő előkészítés következtében — súlyos áldozatokkal jártak: Borkanyuk Alexot 1942-ben nem sokkal foldetérése után elfogták a csendőrök, Tuijanicza Anna, Kilián György és Rózsa Richárd pedig 1943-ban Rákosiék számára ismeretlen módon még Lengyelországban eltűntek. A lengyel partizánbázisról indult volna Magyarországra 1943 október-november fordulóján Farkas Mihály is, ám tekintettel Rákosi azon kifogásaira, hogy a korábban indított két csoport sorsa is ismeretlen, s Farkas Mihály nem ismeri Budapestet, küldetését elhalasztották.18 Rákosi azonban ebbéli próbálkozásait nem adta fel, s 1944. szeptember 7-én a Külföldi Bizottságban döntés született, hogy az egyik partizánegységgel elindítanak egy háromtagú csoportot, amely majd megteremti a kapcsolatot a párttal, s előkészíti Farkas hazaküldését. (Különböző okokból azonban erre sem került sor, Farkas majd csak október 26-án Gerővel, Révaival és Nagy Imrével indult el Magyarországra.) A partizánmunka 1944 nyarától kapott nagyobb hangsúlyt a bizottság tevékenységében. Rákosiék valószínűleg még ekkor is komolyan abban reménykedtek, hogy a partizánoknak a Vörös Hadsereg megérkezése előtt sikerül valamiféle németellenes ellenállási mozgalmat szervezni. A partizánmunkára 1943 decemberében kiválogatott magyar emigránsok, illetve volt hadifoglyok ekkorra a különböző szovjet partizánegységekben már túlestek a tűzkeresztségen és harci tapasztalatokat is szereztek, ám önálló bevetésre még Vas Zoltán sem tartotta alkalmasnak őket. További kiképzésük az ukrán partizánvezérkar bázisán Rovnóban, majd Obarovóban történt Sztrokacs1 9 tábornok irányítása alatt. Rákosi azon elképzelésével szemben, hogy tisztán magyar partizáncsoportokat vessenek be,2 0 Sztrokacs javaslata kapott zöld utat, így 1944 augusztusától vegyes, szovjet-magyar partizánegységek bevetésére kei-ült sor.2 1 E csoportok tevékenysége azonban nem hozta meg a várt eredményt, többségük az ellenük indított hajtóvadászat következtében működésbe sem tudott lépni, de a szerencsésebbek sem tudták igazán megvetni a lábukat, a későbbiekben pedig a Vörös Hadsereg gyors előrenyomulása tette okafogyottá az ügyet. A magyar emigránsok tevékenysége a Vörös Hadsereg Magyarország területére lépésének előkészítésével párhuzamosan újabb elemmel bővült. A Vörös Hadsereg Politikai Főcsoportfőnöksége már 1944 tavaszán megkezdte a szovjet katonák, elsősorban a tisztek felkészítését a magyar lakosság körében végzendő feladatokra. A magyar emigráció vezetői több előadást tartottak a szovjet főtisztek és a katonai 18 Erről részletesen 1. Farkas Vladimir-, M. Wolf 1943-1944. évi budapesti küldetése. (Moszkvai jelentés XV Reform, 1992. augusztus 13.) 19 Sztrokacs, T. A. (1903-1963) 1927-től az SZKP tagja, ugyanekkortől a határőrség szolgálatában állt. 1940 októberétől Ukrajna belügyminiszter-helyettese. A háború kitörésétől Ukrajna Kommunista Pártja megbízottja különleges katonai szervezetek létrehozására. 1942 májusától 1944 végéig a Partizánmozgalom Ukrán Törzsének parancsnoka altábornagyi rendfokozatban. 1946 és 1956 között Ukrajna belügyminisztere, majd 1956-1957-ben a Szovjetunió belügyminiszterének első helyettese. 20 A Külföldi Bizottság 1944. július 18-i ülésén került napirendre Rákosi megbeszélése az ukrán stábbal. A határozatban célként a tisztán magyar csoportok megalakítását tűzték ki. 21 Ezek a következők voltak: Uszta-Priscsepa-csoport, Szőnyi-csoport, Dékán-csoport, Kuznyec-Molontay-csoport, Maléter-csoport, Grubics-Fábri-csoport, Rékai-csoport, Nógrádi-egység törzse, Örleycsoport. Részletesebben 1. Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Dokumentumok a magyal' antifasiszta ellenállási mozgalom történetéből 1941-1945. Zrínyi Katonai Kiató, 1969.
