Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
640 DOKUMENTUMOK parancsnokok számára Magyarország történelméről, gazdasági és politikai életéről, népszokásairól, s megkezdődött a leendő magyarországi szovjet városparancsnokok magyar nyelvre történő tanítása is.22 1944. augusztus elején létrejött a IV. Ukrán Front Petrov vezérezredes irányítása alatt, s rövidesen ide került át Vas Zoltán és Farkas Mihály is. Gerő Ernőt a szovjet vezetés már június végén, július elején Moszkvába rendelte, illetve ott tartotta az ún. 99-es számú Intézet23 vezetésével kapcsolatos feladatok ellátása végett. Gerővel ismételten a szovjet vezetés rendelkezett, munkáját még Rákosi sem ismerte pontosan, mindössze annyi információja volt, hogy lényegében az április előtti - frontra utazását megelőző - munkát végzi. A fenti döntés következtében a fronton csak Vas Zoltán és Farkas Mihály maradt, akik között az együttműködés és az emberi kapcsolat még mindig nem volt kifogástalan, különösen annak következtében, hogy Gerő távoztával a Külföldi Bizottság Farkas Mihályt nevezte ki Gerő helyettesének, aki így de facto Vas felettese lett.24 1944 augusztus közepétől Vas Zoltán levelei már a IV. Ukrán Frontról, majd Románia területéről datálódtak. A levelek tanúsága szerint nemcsak Vas és a moszkvai vezetés közötti összeköttetés vált nehézkesebbé, ami főleg a moszkvai instrukciók hiányában mutatkozott meg, de a szovjet katonai vezetés érdektelensége is egyre nyilvánvalóbbá vált. Vas tele volt panasszal a Politikai Főcsoportfőnökség munkatársaira, mert szerinte nem folyt tényleges magyar propaganda. „Fogalmuk sincsen és nem is lehet az erdélyi magyarok hangulatáról, kérdéseiről, még kevésbé a már megszállt magyar városok és falvak népének lelki képéről."25 A későbbi levelekben a „lázas semmittevés" ostorozása mellett sokkal súlyosabb panaszok következtek, az asszonyok megbecstelenítése, állatok elhajtása, rablások - ami a két ország jövőbeni kapcsolatára is kihat. A korábbihoz hasonló kétirányú levélváltás hiánya következtében Vas Zoltán meglehetősen nagy önállósággal intézkedett és próbálta érvényesíteni a „magyar kommunisták" vonalát a Vörös Hadsereg vezérkarával szemben - nem túl nagy hatékonysággal. Magyarország még mindig ellenséges ország volt, s a Vörös Hadsereg vele szemben a szovjet katonai érdekeknek megfelelően járt el, nem a kommunista párt irányvonalának képviselete határozta meg tevékenységüket. Vas ugyan próbált eljárni a katonai hatóságoknál, s ennek következtében a legsúlyosabb esetekben igen komoly fenyítések is történtek, de túlzott önállósága, röplapok és felhívások 70-71., valamint Korom Mihály: A magyarországi partizánmozgalom a második világháború idején. In: Fegyverrel a fasizmus ellen Zrínyi Katonai Kiadó, 1968. 126-134.) 22 L. Nyikolaj Gyerzsaluk: A magyar antifasiszták részvétele a frontpropagandában 1944-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1979/3. szám 425-451. 23 A 99-es Intézet működéséről ezidáig mindössze annyit tudunk, hogy hozzá tartozott az Igaz Szó szerkesztősége, az operatív részleg (ahol Vas Zoltán is dolgozott), a krasznogorszki, valamint a juzsai antifasiszta iskola is. 24 A Külföldi Bizottság 1944. július 8-i ülésén döntött arról, hogy a frontpropaganda-csoport vezetését ideiglenesen Farkas Mihályra bízzák, s erről a KÜB határozathozó tagjai által aláírt, július 10-i keltezésű közös levélben értesítették az érintetteket. A döntésről Rákosi július 11-én informálta Dimitrovot. Rákosi tudatában volt annak, hogy Vas a határozatnak nem fog örülni, s ennek Dimitrovhoz írt levelében is hangot adott. (RCHIDNI f. 495. op. 73. gy. 116.) A Külföldi Bizottság is jűlius 18-án határozatot hozott arról, hogy kettőjük között elő kell mozdítani a jó együttműködést. 25 Vas Zoltán 1944. szeptember 29-i levele Rákosinak, Gerőnek és Révainak. (RCHIDNI f. 495. op. 142. gy. 828.)
