Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
636 DOKUMENTUMOK a párt vezetőjét, mert Gerő ajánlotta, hanem, mert Őt tartottuk arra a legérdemesebbnek"- írja Nógrádi Sándor visszaemlékezésében.1 4 Gerő Rákosi elsőbbségét nyíltan soha nem is kérdőjelezte meg, ám a vezetésből egyértelműen és határozottan részt kért. Annak következtében, hogy a fronton tartózkodott, a kezdeti időszakban nem vehetett részt a Külföldi Bizottság munkájában, s ez különböző kommunikációs zavarokat idézett elő, mint ezt a Vas Zoltán és Farkas Mihály között kialakult konfliktus is mutatta. Gerő Ernő leveleiben nemcsak azt sürgette, hogy a vezetést Moszkvából a Vörös Hadsereg előrenyomulásával párhuzamosan helyezzék nyugatabbra, mert „itt dőlnek el a dolgok", hanem azt is, hogy az információáramlás legyen kétirányú, ő is kapjon információt Rákosiék moszkvai tevékenységéről és értesüljön a Külföldi Bizottság döntéseiről. Rákosi leveleiben ezen elvárásoknak igyekezett is megfelelni, de a levelekben megfogalmazott kívánságokat nem tudta minden esetben kielégíteni, de ez - mentségére legyen mondva - legtöbbször nem az ő hibájából nem történt meg. Rákosi azt vallja memoárjában, hogy Gerővel kezdettől fogva a legmelegebben és a legjobb barátságban dolgozott együtt, s munkájával nemcsak ő, hanem a szovjet vezetés is elégedett volt. Farkas levelei azonban arról tanúskodnak, hogy ő féltékenyen nézte Gerő tevékenységét, attól tartott: a frontmunka közvetlen irányítása Rákosi ellenében Gerő tekintélyét erősíti, pozícióit javítja, s arra is utalt, hogy Gerő tevékenységét „egészséges mederbe" keUene terelni. Aggodalma ez esetben alighanem túlzott volt, hiszen a magyar nyelvű politikai munka elvi kérdéseit Rákosi Mátyás egyeztette Moszkvában Scserbakov ezredessel, az SZK(b)P Politikai Bizottságának tagjával (ő irányította és felügyelte az ellenséges erők közötti propaganda és bomlasztó tevékenységet), s a hazatérés politikai kérdéseinek kidolgozása és irányítása is Rákosi feladata volt.15 Ugyancsak Rákosinak kellett közbenjárnia a levelekben,,öregek' ' néven emlegetett Dimitrovnál — s rajta keresztül — Sztálinnál, annak érdekében is, hogy a partizán- és hadifogoly-iskolákba kiválogatott hallgatók és oktatók a megfelelő ellenőrzés után elérjenek rendeltetési helyükre, s ő továbbította a helyszínen dolgozó Gerő, Vas, Farkas Mihály kívánságait a szovjet vezetés felé. Lényegében a Moszkvában egyeztetett politika gyakorlati megvalósítása volt Gerő és Vas Zoltán, majd az őket hamarosan követő Farkas Mihály feladata. Ez, mint a levelekből is látható, lényegében a front, a hadifogolytáborok és iskolák, valamint a partizániskolák közötti ingázást jelentette. Az a munka, amit Vas Zoltán, Gerő és Farkas Mihály vezetésével 1944 tavaszától a frontpropagandisták és az emigránsok végeztek, már egyértelműen a magyar emigráció hazatérését készítette elő. A Magyarországon működő illegális kommunista párttal ugyan már néhány éve nem volt közvetlen kapcsolatuk, azzal azonban teljes mértékben tisztában lehettek, hogy a kommunistáknak nincs túl nagy tömegbázisuk otthon. (Arról nem is beszélve, hogy a kommunista párt - általuk igen súlyos hibának tartott - feloszlatása és Békepárt néven történt újjáalakítása a már meglévő támogatók körében is zavarodottságot idézett elő. ) Elengedhetetlenül szükség volt tehát a hadifogolytömegek „átnevelésére", nem abban az értelemben, hogy kommunistákat neveljenek belőlük, (ettől óvakodtak 14 Nógrádi Sándor: Új történet kezdődött. Kossuth Könyvkiadó 1966. 150-151. 15 A Külföldi Bizottság 1944. szeptember 19-i ülésén döntöttek a bizottság tagjai közötti munkamegosztásról, amely lényegében az addigra kialakult gyakorlatot erősítette meg. A jegyzőkönyvet 1. Múltunk, 1997/2. sz.
