Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 631 jött létre. Mivel a népbíróság elbeszélése szereplőit felismerhette a falusiakban, az értelmezés olyan formában volt színpadra állítható, amely érthetővé tette azt a tárgyalás résztvevői számára. Személyes viszonyok és érzelmek kerülhettek elő, melyek csökkentették a távolságot történelem és emlékezet között. A történeti értelmezés arra tett erőfeszítéseket, hogy elfedje a tárgyalóteremben összegyűlt személyes emlékeket. Egy térbe gyűjtötte az összes elérhető emlékezetet, ezért olyan emlékműként működött, melynek célja személyes emlékeknek történeti fogalmakban való testet öltése volt. A résztvevők a második világháborúra emlékezhettek: a tárgyalás emlékezet-helyszín10 2 volt, vagy pontosabban a történelemre való emlékezés helyszíne. Ebben az értelemben az emlékezet soha nem ártatlan, semleges vagy függetlenként elválasztott a környező világ más szempontjaitól: mindig hordoz bizonyos következményeket, melyek kölcsönös függésben vannak környezetével. Ez a tárgyalás meghatározható emlékműként, hiszen résztvevőit megpróbálta adott eseményekre emlékeztetni. A per történeti folyamatosságot hozott létre a nácizmus és a kunmadarasi zsidóellenes zendülés között, hogy bemutathassa a fasizmus folytonosságát. Ezen a megjelenítésen keresztül azonban a háború utáni fasizmus ellenségei az antifasiszta múlt örököseiként mutathatták be magukat, illetve beszélhettek a saját múltjukról, mint az antifasiszta múltról. Mivel a fasizmus a demokratikus rendszerek ellensége, ellenfelei a demokrácia örökös harcosaiként jellemezhették magukat. így Magyarország új demokratikus államának létrejötte nem a háború előtti rendszer összeomlásának következményeként, hanem mint megszakítatlan antifasiszta küzdelem eredménye volt magyarázható. Következésképpen csak azok állíthatták magukról, hogy az új demokrácia hívei, akik bizonyítani tudták antifasiszta múltjukat, amely ugyanakkor elegendő feltétel volt ahhoz is, hogy valaki demokratikus gondolkodásúként jellemezze magát.10 3 Ez az elbeszélés a demokrácia új fogalmát hozta létre, és a történelem megidézése ennek a jelentésnek a megalapozásához szolgált megfelelő eszközül. Az alábbi vallomások arra utalnak, hogy a tárgyalás képes volt megalkotni az emlékezet új formáját: ha a vádlottak nem találták a deportálásokat érdemesnek arra, hogy emlékezzenek rájuk, a per emlékeztette őket, hogy bűneiket nem a zsidók, hanem az ellen az állam ellen követték el, melyet magukénak vallottak. A bíróság több tanút kérdezett meg a demokratikus rendszert érintő véleményükről. Mindannyian úgy válaszoltak, hogy az új rendszer előnyösebb számukra, mint a régi volt. Egyikük ezt így fogalmazta meg: számára, aki dolgozó ember, az új rendszer határozottan jobb, mint a régi. Önmagukat védelmezve nem azt kellett bizonyítaniuk, hogy nem bántalmazták a zsidókat, hanem azt, hogy nem voltak ellenségei a demokráciának. Az egyik védőügyvéd azt hangsúlyozta, az emberek nem vettek részt a demokrácia megdöntésére ü'ányuló mozgalomban.10 4 Az egyik vádlott ezt a véleményt így adta elő: „Amidőn egy atya gyermekét keresi, és izgatott tömegbe sodródik, ezáltal a demokratikus állami rend védelmét célzó törvénynek egyetlen tényálladéki elemét sem meríti ki. "10 5 Nagy János a saját demokratikus gondolkodására utalt. Mindig a nép érdekében tevékenykedett: 102 Nor a j m 103 James E. Young: The Texture of Memory. New Haven - London, 1993. 11-15. Steven Knapp: Collective Memory and the Actual Past. Representations 1989. 1. 123-149. 104 V 56032/1 105 V 56032/2
