Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 629 a személy, aki fel van jogosítva arra, hogy előadja az ítéletet, a feltételek pedig megfeleltek a helyet és tekintélyt illető elvárásoknak, hiszen a népbíróság érvényes szabályozások alapján létrejött szerveződés volt. A tárgyalás olyan intézmény, mely lehetővé teszi megállapítások működtetését. Mindezeket figyelembe véve, az ítélet performativumnak tekinthető, mely valóságot hoz létre.9 5 Abban a helyzetben, amikor a demokrácia fogalma a nyilvános beszéd tökéletesen új formáját követelte meg, amely lényegében a fenyegetettség érzetén alapult, a fasizmust mint a demokrácia ellenségét alkották meg, amely lehetővé tette, hogy a demokráciát viszont a fasizmus elleni harcként azonosítsák. Fasizmus és demokrácia együtt jelent meg: a fasiszta mozgalmakra szükség volt, hogy létrehozzák a veszélyeztetett demokráciát. A 13. században az oltáriszentség központi helyet kezdett elfoglalni a keresztény szertartásokban: egyre hatalmasabbnak és csodákat tenni képesnek ábrázolták. Olyan szentségnek tekintették, amely képes volt megvédem magát ellenségeitől. A zsidók, akik kétségkívül nem voltak keresztények, és a hivatalos egyházi beszédmód gyakran utalt rájuk, mint Krisztus gyilkosaira, szintén bekapcsolódtak a folyamatba. Üj elbeszélés alakult ki a zsidókról, akik meggyalázzák, és megszentségtelenítik a szent ostyát. Ez többnyire csodával végződött, amely által az oltáriszentség megóvta épségét. Ennek ellenére ezek a vádaskodások nem pusztán arra mutattak rá, hogy a zsidók a kereszténység ellenségei, hanem bizonyítékot szolgáltattak az ostya veszélyeztetettségére is, és ezzel párhuzamban csodás erejére is. A zsidók kulcsfontosságú szerepet játszottak az oltáriszentség létének és tulajdonságainak létrejöttében, sőt mi több, nélkülözhetetlen feltételt jelentettek valóságosságának megalapozásához.9 6 Nagyon hasonló dolog történt a demokrácia fogalmával is. A Nemzetgyűlés 1946 májusában fogadta el az 1946. VII. tc-t, amely rendelkezett a demokratikus rendszer és a köztársaság védelméről, és emellett tartalmazta több politikai bűntény meghatározását. Abban a helyzetben, amikor a magyar demokrácia önmagát fiatalként, és ezért védtelenként határozta meg, illetve a fasizmusról a háború alatt bebizonyosodott, hogy a demokrácia ellensége, a képviselők a büntetőjogi védelmet hatásosnak és szükséges intézkedésnek tekintették a rendszer megsértői ellen. Ahogyan a törvény indoklás része magyarázta: „Az állami rend büntetőjogi védelme minden országnak elsőrangú kötelessége, a hathatós büntetőjogi államvédelmet a demokratikus elveken nyugvó rendszer sem nélkülözheti. De legkevésbé az olyan állam, mint az évtizedes reakciós uralom, a második világháború és a nyilas-német pusztítás után feltámadó Magyarország. Demokratikus államrendszerünk alig egy éves fejlődésre tekinthet vissza, a köztársasági államforma pedig csupán a közelmúltban valósult meg. Ilyen körülmények között a demokratikus magyar rendszer és államforma ellen intézett támadások még súlyosabban esnek latba, hiszen létükben veszélyeztetik az állam fennállását, a társadalom életének fejlődését és ezzel együtt a magyar nép helyét a demokratikus nemzetek sorában."9 7 Következésképpen, a töivény a demokratikus rendszer és a köztársasági államforma megdöntésére irányuló minden támadást súlyosan bünte-95 John L. Austin: Tetten ért szavak. Budapest, 1990. 96 Miri Rubin: The Making of the Host Desecration Accusation: Persuasive Narratives, Persistent Doubts. Kézirat, 1994. 97 1946. évi törvénycikkek. Budapest, 1946. 19-20.
