Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
628 APOR PÉTER volt, amelyet fasiszta háborús bűnösök szerveztek, és kegyetlen tömeg hajtott végre. Egyikük szerint, az események legfőbb jellemzője az volt, hogy az emberek elvittek három asztalterítőt és három szemüveget.9 1 Másikuk úgy tudta, hogy Nagy János antantszíjas leventeoktató volt, aki antiszemita nótákat tanított a tanítványainak. A harmadik tanú az egyik vádlottban egy díszleventét ismert föl, akit nagy fasisztának tartott. Az egyik áldozat kijelentette, hogy ugyanazok ütötték őket, akik a magyar Hunyadi páncél gránátos SS hadosztályban szolgáltak.9 2 Az események a deportálások emlékét idézték föl a szemtanúkban. Egyikük visszaemlékezett, hogy az egyik vádlott a következő szavakkal csatlakozott hozzájuk a faluban: „Na, zsidók, értetek jöttünk, menjetek a többiekhez, akik ott vannak már egy rakáson!" Ezt szimbolikusan is megjelenítették: néhányan közülük beszámoltak arról, hogy a falusiakat egy kis bajuszos, fekete vagy barna öltözetű ember vezette. Sőt, a gyermekrablás meséjére a rituális gyilkosság formájában emlékeztek. Többen felidézték, hogy a falusiak azt hangoztatták, hogy a zsidók azért szedték össze a keresztény gyerekeket, mert vérre volt szükségük a templomszenteléshez.9 3 Miközben a zsidó áldozatok felelősöket és a zendülés okait keresték, a népbíróság magyarázata hitelesnek hangzott a számukra. Az a megállapítás, hogy a pogrom nem csak zsidó ügy, hanem a demokrácia ügye, azt jelentette nekik, hogy az antiszemitizmust államellenes bűntettnek tekintik, és szigorúan büntetik. Úgy tűnt, a hatóságok komolyan veszik a zsidóüldözések ügyét, és ez biztonságérzetet keltett bennük. Ráadásul a deportálások nem voltak különösen fontos elemei a zsidó emlékezetnek ezen a tárgyaláson, és nem kizárólag zsidó összefüggésben fogalmazódtak meg. Az áldozatok más eseményekkel kapcsolatban emlékeztek rájuk, ez az emlékezet pedig a szenvedés jelképes megjelenítését szolgálta. A szenvedés azonban nem kapott nagyobb jelentőséget, mint akárki másé. Ahogyan a kecskeméti főrabbi érvelt: nem az ártatlanul megölt zsidókat kellett gyászolni, hanem az összeomlott emberi civilizációt. A felelős osztályok pedig nem csak a zsidóságot üldözték, hanem a kizsákmányolt szegény embereket is.9 4 Amennyiben az antiszemitizmust a demokratikus állam elleni tettként értékelték, lehetővé vált antifasisztának lenni anélkül, hogy zsidónak kellett volna maradni: a zsidóság feloldódhatott abban az azonosságban, mely a demokrácia és az elnyomott nép oldalán való kiállásban nyilvánult meg. Az ítéletek rendszerint önmagukat mint megállapításokat, azaz tények felsorolásaitjelenítik meg. Az elsőfokú bíróság elnökének különvéleménye azzal a kérdéssel kezdődött, hogy „mi történt Kunmadarason?" Érvelése szerint a feladat az, hogy az események összetettségét vizsgálva kiderítsék, hogy valójában mi is történt. Jogi érvelések általában a „tényállás" megállapításával kezdődnek. Ugyanakkor a „megállapítás" kifejezés csak a megnyilatkozás szándékára utal. Ahhoz, hogy mint megállapítás sikerült legyen, bizonyos egyéb kívánalmaknak is meg kell felelnie. Mindenekelőtt olyan hagyományosan elfogadott eljárás során kell elhangoznia, amely megszokott hatásokat okoz. Ez azt jelenti, hogy bizonyos feltételek között, bizonyos szavakat meghatározott személyeknek kell kimondaniuk. Tárgyalások során a bíró az 91 V 56032/4 92 V 56032/1 93 V 56032/1, 4 94 TV 1947. VII. 3. 2.
