Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 623 Nép arról is meg volt győződve, hogy Kunmadarason nyílt fasiszta tevékenységre bukkantak.7 5 A bíróság egyik legfontosabb bizonyítéka arra nézve, hogy a falusiak pogromot szerveztek, annak a gyűlésnek a ténye volt, amely Nagy tárgyalására való sikertelen kirándulásukat követte. Az ítélet a következőképpen értelmezte az eseményeket: miután a falusiak nem léphettek be a tárgyalóterembe, hazatértek, és elhatározták, hogy összegyűlnek a kunmadarasi Ipartestület székházában, hogy beadványt írjanak Nagy érdekében az igazságügyminiszternek. Az a tény, hogy a tömeg hazatért, miután nem engedték be őket a tárgyalásra, meggyőzte a bíróság elnökét, hogy alapvető céljuk korábbi terrorcselekményük megismétlése volt. Véleménye szerint a kunmadarasiak azért mentek vissza, mert felismerték, hogy nincsen lehetőségük céljuk elérésére, azaz, hogy a bíróság kényszerítésével kiszabadítsák a tanítót. Az is ellenük szólt, hogy mindannyian bevallották: aláírták a levelet. A gyűlés hangulatát a népbíróság, a zsidók és a rendőrség elleni gyűlölet jellemezte, állapította meg a bíróság. Ez volt az a pillanat, amikor a három fő vádlott tevékenységének eredménye összeadódott, hiszen mindannyian jelen voltak azon az estén az épületben. Takács Gergely folytatta zsidók elleni izgatását. Megtudta egy résztvevőtől, hogy valaki felhívta a karcagi rendőrséget, hogy akadályozzák meg a tömeg belépését. Azonnal kijelentette, hogy biztosan a zsidók műve volt. A népbíróság érvelése szerint a vádlottak tudatosan kihasználták a nép dühét a népbíróság és a rendőrség ellen, mely haragot részben éppen ők gerjesztettek, és hozzájárultak az antiszemita közhangulat létrehozásához, erre alkalmas kijelentések tételével.7 6 Tudták, hogy a falusiak haragudtak a vád tanúira, éppen ezért Takács Gergely azt javasolta, hogy kényszerítsék őket vallomásaik visszavonására. így a temetőhöz közel a tömeg megvárta Takács Ferencet, a vád egyik tanúját, és elkezdték kövekkel dobálni, amint a szekéren hazafelé készült. Akkor már meg voltak győzve arról, hogy a zsidók akadályozták meg részvételüket a tárgyaláson, amit jól mutattak Takács Ferencet és feleségét illető szidalmaik is: „Megálljatok rohadt demokráciások, a zsidó népbíróság bérencei, zsidóbérencek, most nem lesz népbírósági tárgyalás!"7 7 Később a tanút a gyűlésre vezették, ahol a tömeg meg akarta verni, és csak a helyi rendőrség beavatkozása mentette meg az életét, írta le az eseményeket az ítélet. Az egyik vádlott úgy emlékezett, hogy az ellene irányuló erőszak oka az volt, hogy ő volt a kommunista párt titkára. A tömeg a vád tanúit vádolta azzal, hogy megakadályozták azt a tervüket, hogy részt vegyenek a tárgyaláson. Többen közülük meg is indokolták, miért cselekedtek így a tanúk: egyszerűen zsidóbérencek voltak. Néhány falusi azonosítani kezdte a vád tanúit a zsidókkal, és zsidó összeesküvést kezdett látni az események mögött: „Megyünk, és kihúzzuk a Wurczel zsidót a házból. Majd elintézzük a büdös zsidót, amiért áttelefonált Karcagra, hogy mi tüntetni akarunk!"7 8 Úgy döntöttek, állította az ítélet, hogy a zsidók minden terve ellenére megvédik a tanítót. Néhány vádlott beszámolt arról, hogy Tóth Zsigmond megszervezte Nagy házának őrzését, arra az esetre, ha a zsidóit megpróbálnák elrabolni.-A falusiak másik csoportja elment a vád 75 SZN. 1946. V 24. 4. 76 V 56032/2, az ítélet 42. 77 43. 78 V 56032/1
