Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
624 APOR PÉTER másik tanújának, Wurczel Ferencnek a házához, és arra kényszerítették, hogy velük menjen az Ipartestület székházába. Az utcán azonban a tömeg megtámadta, és súlyosan megverte. Az ítélet bizonyos volt abban, hogy alapjában zsidó származása miatt bántalmazták.7 9 A népbíróságot az győzte meg végképp arról, hogy az eset antiszemita összeesküvés volt, hogy Tóth Zsigmond kijelentette, megtudta, hogy a zsidók megpróbálják éjjel elrabolni Nagy Jánost a házából, és ezért úgy döntött, hogy figyeltetni fogja. Ugyanekkor történt, hogy felszólította az embereket a másnapi zsidóverésre. Tóth cselekvő résztvevő lett a Nagy érdekében készült beadvány ügyében is: elvállalta, hogy elviszi a fővárosba.8 0 Az ítélet a pogrom előzményeit szervezett összeesküvésként fogta fel, amelyet három antiszemita ember készített elő annak érdekében, hogy eléljék egyrészt a népbíróság megalázásával egyikük felmentését, másrészt a pogrom kirobbanását. Az ítélet kapcsolatban állónak tekintette Tóth antiszemita tevékenységét és Nagy, valamint Takács népbíróság ellenes mozgalmát. Amikor Tóth Zsigmond uszította a népet a zsidók ellen, Takács Gergely csatlakozott hozzá, azt kiáltva: „ideje volna megszabadulni azoktól, akik a magyar nép vérét szipolyozzák!"8 1 Ennek eredményeképpen a tömeg, melyet felizgattak a megelőző események, a zsidók ellen fordult. Bár a népbíróság megállapítása nem sugallta, hogy Takács és Tóth között közvetlen kapcsolat lett volna, azonban mindkettőjüket egyformán antiszemita demagógnak állította be. Ugyanakkor, bizonyítva, hogy a három legfontosabb vádlott antiszemita volt, Nagy cselekedeteit is antiszemita agitációnak lehetett tekintem. Az ítélet ezt magától értetődőnek tartotta, amikor megállapította, hogy Takács és Nagy is „antiszemita érzésű".8 2 A bírák Takács tevékenységét olyan ember tetteiként fogták föl, aki barátja érdekében hajlandó kihasználni mind a tömeg antiszemitizmusát, mind saját hasonló érzelmeit. Miután a népbíróság Tóthot is belefoglalta elbeszélésébe, másfajta értelmezés is lehetségessé vált, nevezetesen, hogy a népbíróság elleni megmozdulás a zsidóüldözés előkészítése volt, hiszen Tóth itt kezdte izgatását. Az Ipartestület székházában történteket ebben a keretben érzékelték: minden összeesküvőnek megvolt a saját szerepe a pogrom megszervezésében. Az ítéletnek sikerült lelepleznie egy antiszemita összeesküvést, amely végső soron pogromban végződött. Mindezek ellenére, a népbíróság szerint, az összeesküvés fő célja nem a zsidóüldözés megtervezése volt. Hozzávetőleg ugyanabban az időben, az antiszemita pogrom szervezésével párhuzamosan zajlott egy másik mozgalom is Kunmadarason. A falusi tanítót, Nagy Jánost 1945-ben háborús búnök miatt elítélték, azonban a Népbíróságok Országos Tanácsa érvénytelenítette az első ítéletet, mert a bíróság nem a törvény adta keretek közt jött létre. A második tárgyalást 1946. május 20-ra hirdették meg Karcagra. Annak érdekében, hogy felmentsék, a tanító mozgalmat indított korábbi leventéi között - kezdte a népbíróság elbeszélését. Gyakran fogadta otthonában tanítványait, erről az ügyről tárgyalva, és benyújtott egy petíciót a helyi pártokhoz, hogy meggyőzze őket, segítsenek neki ügye kedvező elintézésében. Hamarosan csatlakozott hozzá barátja, Takács Gergely, és együtt elérték, hogy a tárgyalás napján 79 V 56032/2, az ítélet 44., 59. 80 44^5 81 41. 82 37.
