Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
620 APOR PÉTER annak ellenére, hogy mint tanítónak számottevő tekintélye volt, nem próbálta az embereket, és különösen korábbi tanítványait, meggátolni a zsidók megverésében.6 1 Mivel a tanítót a megmozdulás meghatározó személyiségének tekintették, a további cselekvőktől, illetve az egész eseménytől azt várták el, hogy ennek megfelelő tulajdonságokkal rendelkezzen. A tények a népbíróság azon elbeszélésében nyerték el jelentésüket, melyet Nagy előírt identitásának megfelelően fogalmaztak meg. Zárt intézmények, ameddig lehetséges, fenntartják az általuk létrehozott azonosságok érvényességét. A tárgyalás ilyen értelemben vett intézményként működött. Nem csak bemutatta a fasisztákat, hanem előírt identitások révén megalkotta a fasizmust is, miközben felhasználta az elbeszélést, mint egyes tapasztalatok jelentéssel való megtöltésének eszközét.6 2 Az ítélet tíz oldalon keresztül foglalkozott a zsidóveréssel, részletesen leírva az egyes tetteket. Elbeszélését március 21-е kora hajnalának történéseivel kezdte. Két későbbi résztvevő felkereste Tóth Zsigmondot a lakásán, aki először felcsatolta tőrét, majd mindannyian a piactérre mentek, amely akkor már tele volt falusi és környékbeli elárusítókkal és vevőkkel. A bíróság ítélete szerint a pogrom azután kezdődött, hogy Tóth kiadta a jelszót: „Na, most már kezdődhet a tánc!", miután megbizonyosodott, hogy a tömeg hangulata és nagysága megfelelő. A népbíróság megállapította, hogy a falusiak felismerték, hogy Tóth a zsidók verésére, ütésére és megölésére szólította föl őket. A pogrom kezdetének felidézése után, a bíróság időrendi sorrendben, lépésről lépésre áttekintette az összes történést. Mivel az ítélet meg tudott jelölni egyetlen pillanatot kezdőpontként, majd végigkövette a tömeg útját az egyik zsidótól a másikig, azt érzékeltette, hogy a kunmadarasi zendülés szervezett eset volt.6 3 Sőt, mi több, a bíróság ezt a véleményét határozottan ki is fejtette, következetesen használva a „szervezett" szót. A délelőtti események felsorolásakor megállapította, hogy „11 óra tájban ért el a megszervezett tömeg Kohn Józsefék házához, melyben az üzletük is van' '. Tovább követve a leírást, a falusiak csoportja még inkább tudatosnak tűnik: Kohn és felesége megpróbált elmenekülni a hátsó kapun, azonban éppen belefutottak a tömegbe, akik a házba való visszatérésre kényszerítették, ahol természetesen az időközben megérkező másik csoport megverte őket.6 4 Egy másik áldozat a vasútállomáson próbált elrejtőzni egy teherkocsiban, nem sokkal később viszont felfedezték, és ráparancsoltak, hogy jöjjön ki. Az ítélet érvelése szerint az egyetlen lehetőség arra, hogy a tömeg megtalálja, az lehetett, hogy menekülése közben egy bizonyos ember végig figyelte, majd később odahívta a többieket az állomásra. A szöveg az előbbi jelenetből arra következtetett, hogy a kunmadarasi pogrom „megszervezve, tervszerűen és széles rétegek által tudottan és végrehajtva zajlott le". Parancsuk, „gyere csak le, büdös zsidó, egyiketek sem menekül meg" bizonyította a népbíróság álláspontját. „Weisz Bertalan megverése után a tervszerűen haladó és munkálkodó tömeg" folytatta űtját egy másik zsidó háza felé.6 5 61 V 56032/2, az ítélet 60. 62 Erving Goffman: Asylums. London, 1968. 159-186. Az elbeszélésről ld. még: Braun Róbert: Holocaust, elbeszélés, történelem. Budapest, 1995. 63 V 56032/2, az ítélet 45-46. 64 Uo. 50. 65 Uo. 52.
