Századok – 1998

Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601

A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 607 végén a zsidókat rendszerint a következőképpen írták le: „Vaskos, görbe orr, nagy száj, nagy fül, gyapjas haj, kócos hajtincs (pajesz) vagy az azt helyettesítő pofaszakáll, tömzsi, kövér törzs, rövid görbe láb, durva kéz, s ami a legjellemzőbb: az arcon a bírvágy és a haszonlesés ördögi vigyora."19

Ez utóbbi jellemvonást tulajdonította nekik egy kommunista faliújságon megjelent röpirat is: „Ha azonban lesznek köztük olyanok, akik nagyobb lehetőséget látnak a feketekereskedelemben, akik tőzsdézni akarnak... Vagy... beállnak valamelyik pártba, hogy... kapzsiságukat... kitöltsék...", a baloldal azonnal tiltakozni fog ez ellen a gyakorlat ellen, ahogy azt korábban megígérte.20 Egy másik cikk megállapította, hogy bizonyos személyek alaptalanul bízva zsidó származásukban, a dolgozók ezrein élősködnek.2

1 III. Az emlékezet történeti antropológiája 1946. május 21-én zendülés tört ki a kunmadarasi zsidók ellen. A történeti irodalom ma már elég jól ismeri ennek eseményeit. A zsidók üldözése reggel kezdődött a piactéren egy szomszéd faluból, Tiszaszentimréről érkezett férfi megtámadásával. Ezt követően a tömeg végigkergetett az utcákon egy zsidó kereskedőt a családjával, míg mások a piacon egy budapesti férfit támadtak meg. Miután a piacon befejezték tevékenységüket, az emberek betörtek egy közelben lakó zsidó boltjába. Azok az izraeliták, akik nem voltak ott a piacon, megpróbáltak elrejtőzni vagy bezárkózni. A tömeg végigjárta házaikat, és bántalmazta az ott lakókat. Több embert megvertek, és hármat közülük meg is gyilkoltak. Az egyik férfi, aki később belehalt sérüléseibe, először megpróbált elmenekülni a felbolydult faluból, de üldözői utolérték a katonai repülőtér közelében.2

2 A dolgozat ezen része arra összpontosít, hogyan emlékeztek a vádlottak és néhány tanú az 1946 május végi eseményekre a népbíróság előtt. A történet elmondása sajátos körülményeire figyelmet kell fordítani: a hely, ahol ezek a beszámolók születtek, egy tárgyalóterem volt, és a tanúk egy tárgyalás során nyilatkoztak meg. Éppen ezért ezeknek a tudósításoknak megvolt a maguk célja: megvédeni előadóikat különböző vádak ellen. Formájuk a vallomás volt, amely egy önmaga semlegessé tételére törekvő emlékezeti aktus: célja a vallomástevő megtisztulása. Első látásra az alábbiakban bemutatott elbeszélések megpróbálták jogossá tenni a népbíróság előtt megfogalmazóik előzetes viselkedését. Ennek ellenére nem nyújtanak magyarázatot a gyilkolás kitörésére. A történész közvetlenül nem találhat okokat a vádlottak történeteiben arra, hogy miért bántalmaztak más embereket, nem fedezheti fel erőszakos viselkedésük motívumait, vagy azt, hogy hogyan indokolták meg a lázadást. A per dokumentumai között található elbeszélések pusztán arról világosítják fel az olvasót, hogyan próbáltak a vádlottak vagy a falusiak hitelesen hangzó történeteket elmondani. Következésképpen, nem előzetes tetteiket akarták jogossá tenni, hanem egy nem egyértelműen megítélt esemény emlékét: tovább akartak élni, együtt az emlékezetükkel. gárellenesség. Budapesti Negyed 1995. 3. 209-222. Nemrégiben megjelent egy a zsidók felé irányuló kommunista politika bizonyos elemeit tárgyaló könyv: Szabó Róbert: A kommunista párt és a zsidóság. Budapest, 1995. 71-152. 19

Hanák Péter: A másokról alkotott kép. In: Uő.: A Kert és a Műhely. Budapest, 1988. 81-111. 20

Politikatörténeti Intézet Levéltára (a továbbiakban: PIL) 283. f. 10/212. 70. lap. 21

SZN. 1945. VI. 9. 22

A legrészletesebb rekonstrukció: Vörös i. m.