Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 603 egész magyar nép kell, hogy érezzen a német megszállással kapcsolatban. Elvakultságában odáig ment, hogy minden baj okozójaként a zsidóságot jelölte meg. Ez a megnyilatkozása a német fasizmus által ránkerőszakolt intézkedések mellett, amely végeredményben az országot a romlásba taszította",3 kétségessé tette az Igazoló Bizottság számára Nagy igazolható voltát. A Bizottság fenti jelentése után Nagyot háborús bűnök vádjával népbíróság elé állították, ahol ügyében elmarasztaló ítélet született. Ez a megítélés azonban nem talált egyértelmű fogadtatásra. A tárgyalóterembe sok, korábban Nagy által oktatott fiatalember vonult be, és követelték a felmentését. Az elsőfokú tárgyalás dokumentumai nem kerültek elő, azonban a pogromot követő perben többen nyilatkoztak Nagy személyéről. Az egyik vádlott kijelentette, hogy Nagy Jánost mindenki szerette. Két szemtanú úgy emlékezett, hogy a falusiak Nagyot jó embernek tartották. Egy harmadik tisztességes, megbízható személyként jellemezte. A legtöbben nem emlékeztek Nagy feltételezett antiszemita tetteire. így vallott egy volt tanítványa is, aki kifejtette, hogy Nagy a tanítója és leventeoktatója volt, de sohasem izgatott a zsidók ellen. Egy másik szemtanú a tanítóra jellemzőnek tartott történettel támasztotta alá állítását. Nem volt antiszemita, hiszen megengedte három zsidó fiúnak, hogy játsszon a labdarúgó csapatban, holott ezért elmarasztalásban is részesült.4 A vádiratnak csak egyetlen pontját nem cáfolta senki, mégpedig azt, hogy a tanító soviniszta és háborús beszédet tartott 1944. május 28-án. A beszéd a harc folytatására buzdított - állapította meg a bíróság ítélete. A szemtanúk azt vallották, hogy a vádlott „elkerülhetetlennek és feltétlenül szükségesnek tartotta a németek győzelmét". Petőfit is idézte „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer". A tanító az első világháború hőseiről, mint követendő példákról beszélt. A beszéd ténye nem csak azt bizonyította a bíróság számára, hogy Nagynak németbarát érzelmei voltak, hanem azt is, hogy ő is az „ország elpusztítói" közé számítható: „A vádlott és hasonló gondolkodásúak okozták propagandájukkal azt, hogy a magyar nép 1944. október 15-én nem állott egységesen a szövetségesek oldalára, ennek pedig az ország rombadőlése lett a következménye."5 A háború utáni politikai megegyezés a hadat viselő Horthy-rendszert tekintette felelősnek a nemzeti katasztrófáért. Azt, hogy Nagy János része volt ennek a rendszernek, életrajzának egy eleme bizonyította: hosszú ideje volt tanító a faluban, és 1929-től leventeoktatói, majd 1932-től leventefőoktatói megbízatást kapott. Három leventeoktató-képző tanfolyamon vett részt. Mivel a levente ifjúságot a magyar hadsereg jövendő katonáinak tartották, az oktatói pozíció kétségtelenül fontos volt az állam számára. A Horthy-kormányzat a németek oldalán harcolt, a németeket viszont kollektíven háborús bűnösnek tekintették. Ebben a helyzetben az a tény, hogy a tanító leventeoktatói posztot töltött be, és mint ilyen németbarát beszédet tartott, fasisztának is minősítette őt. A mellette csoportosan kiálló tanítványai fellépését a bíróság úgy értelmezte, hogy „fasiszta szellemben nevelt fiatalok" nyilvánosan is megmutatták elkötelezettségüket. Fasisztaként való minősítése igazolta a vádirat további pontjait is, holott a vádat és a védelmet támogató tanúvallomások száma megközelítőleg azonos volt. A bíróság is használt meghatározását Pierre Nora: Between Memory and History: Les Lieux des mémoire. Representations 1989. 1. 13-25. dolgozta ki. 3 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár XVII/418 70-es irat 4 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) XXV-621-d-V 56032/1 5 Magyar Országos Levéltár XX-4-b-348/1945
