Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
604 APOR PÉTER elfogadta azt az állítást is, hogy Nagy gyűlölte a Szovjetuniót. A tanító arra hívta föl közönsége figyelmét, hogy „Magyarország határain egy horda közeledik, és ezt meg kell akadályozni fegyverrel". Az ítélet Nagy szocialista-ellenességét igaznak vélte, habár csak egy tanú érvelt ez utóbbi mellett. Elmondta a bíróságnak, hogy a vádlott egyszer megfenyegette őt:,,rossz vége lesz a szocialista gondolkodásának. ' ' Antiszemita volta szintén magától értetődőnek látszott a bírák számára, habár tekervényes úton volt csak bizonyítható. Az ítélet logikája szerint az a vallomás lett ellene a bizonyíték, amely szerint Nagy megtiltotta tanítványainak, hogy antiszemita dalokat énekeljenek. A bírák úgy érveltek, hogy az a tény, hogy volt lehetősége megtiltani ezeket a dalokat, világosan utal az oktatás légkörére, amelyet éppen ő ellenőrzött. Magyarán: a később nem engedélyezett antiszemita énekekre előzőleg ő oktatta tanítványait. A bíróság nem volt képes egyetlen, a tanító által elkövetett, konkrét fasiszta tettet sem — részvétel a zsidók deportálásában vagy fasiszta mozgalmakban —felmutatni, elítéléséhez a bizonyítékot életrajzának egy részlete szolgáltatta. Az ítélet mindazonáltal nem meghamisított vallomásokon nyugodott, hanem a leventeoktatóról elmondott történet jelentése biztosította a felhasználtak hitelességét. Miiltjának egyetlen részlete biztosította azt a keretet, amely értelmezhetővé tette a bíróság számára életének egyéb történéseit. A kiindulópontként felfogott esemény oksági magyarázatot nyújtott további cselekményeire is. Az elbeszélés valóságossá tette a fasisztát: a tanító élettörténete egy fasiszta történeteként fogalmazódott meg.6 Az elsőfokú ítélet megosztotta a falu lakosságát. Megállapításait egyrészt sokan nem fogadták el, hiszen Nagy a közösség köztiszteletben álló tagja volt, és nem tartották fasisztának. Ráadásul ő volt a református tanító, mely hitfelekezet a falu 83.9%-át tette ki. Ezért, amikor május 20-a, a második tárgyalás napja elérkezett, 15-20 szekéren egy hozzávetőleg 300 főből álló jelentős tömeg kísérte Nagyot a szomszéd településre, Karcagra vezető útján, ahol a tárgyalást tervezték megtartani. Több tanú vallotta, hogy Nagyot megvédeni mentek Karcagra, megakadályozni letartóztatását. „Megyünk hétfőn Nagy János tárgyalására, megvédjük Nagy Jánost!"7 Tény, hogy jónéhány ember szervezés nyomán csatlakozott a tömeghez. Volt egy igen jelentős, nőkből álló csoport, akik a Nőszövetség kezdeményezésére érkeztek, ahol is Nagy felesége fontos szerepet játszott. A Független Ifjúság, amely a Kisgazdapárt ifjúsági szervezete volt, szintén mozgósított több fiatalembert. A tárgyalás előtt tartottak egy gyűlést, hogy rávegyék a tagokat a részvételre. Takács Gergely, aki az egyik fő szervező volt, próbálta győzködni a fiatalokat - emlékeztek a tanúk. Volt egy asszony, akit személyesen Nagy kért meg, hogy jöjjön.8 Mindezek ellenére a tömeg tagjai különféle céllal hagyták el Kunmadarast. Volt néhány résztvevő, akik különböző ügyeket intézni mentek, egy nő például az ügyvédjét akarta felkeresni, míg egy másik a szüleit. A harmadik asszony a beteg fiát vitte orvoshoz, és felhasználta az ingyen utazási lehetőséget. Egy férfi a szovjet parancsnokságra ment, egy másik az adóhivatalba, miközben a harmadik egyszerűen be akart vásárolni. Egy asszony célja gyűrűje megjavíttatása 6 Jerome Bruner: The Narrative Construction of Reality. Critical Inquiry 1991. 3. 1-21. Michel Foucault: Felügyelet és büntetés. Budapest, 1990. 340-345. szerint az újkori igazságszolgáltatás a bűnt a személyiség részeként és múltjának következményeként fogja fel. Az életrajzra mint bizonyítékra vö.: Rév István: In Mendacio Veritas. 2000 1994. 9. 51-61. 7 BFL V 56032/1 8 Uo.
