Századok – 1998
Közlemények - Palasik Mária: A szólásszabadság deklarálása és korlátainak kezdetei Magyarországon (1946–1949) III/585
590 PALASIK MÁRIA hogy 1946-1947-ben nem a szólásszabadság volt a magyar társadalom legfőbb gondja, s főleg nem annak korlátozása. De a rendelkezésre álló levéltári források alapján mégis fel kell vetnünk a kérdést: a szólásszabadság elvben elismert normájának hogyan zajlott le a módszeres és teljes megsemmisítése 1949-re. A források emellett másról is beszélnek: a korabeli politikai kultúráról, továbbá arról, hogy a társadalomnak bizonyos rétegei hogyan élték át a koalíciós időszak mindennapjait, mit gondoltak az 1945 utáni átalakulásról. A demokratikus államrend, vagy annak alapintézményei elleni izgatás és megvetéskeltés Az eddig feldolgozott anyagban nem találtam olyat, amelyben valaki ellen az 1946:VII. tc. 2.§. a) pontjára történő hivatkozással, vagyis azért indítottak volna eljárást, mert a köztársaság megváltoztatására lázított.1 7 Viszont jelentős azon ügyek száma, melyekben a 1946:VII. tc. 2.§. b) pontjának megsértése alapján a demokratikus államrend, vagy annak alapintézményei elleni izgatás és megvetéskeltés a vád. Ennél a csoportnál mutatkozik meg mind a törvényhozók mind a végrehajtók felelőssége. Ugyanis az alapintézmény kifejezés teljesen képlékeny fogalomnak minősült, és esetleges volt, hogy az ügyészi és bírói gyakorlat mit minősít ezzel a kategóriával. Az ítélkezési gyakorlat alapján állapíthatjuk csak meg, mely szerveket, intézményeket tekintettek „alapintézménynek". Egyértelműen ezek közé sorolták a rendőrséget, az új hadsereget, a földigénylő bizottságokat, a földreformot, a népi kollégiumokat, a népbíróságokat, az új pénzt, a Forintot, az államosított iskolákat, később a termelőszövetkezeteket. A leggyakrabban előforduló esetekben a szóbeli támadás célpontja a rendőrség volt. Megdöbbentő, hogy a kijelentéseket tevők többsége vagyontalan, sokszor öt-hat gyermekes szegény ember. O. Balázsnét a debreceni népbíróság három havi fogházbüntetéssel és három évi jogvesztéssel sújtotta, mert 1946 májusában a következő kijelentéseket tette: „Öt a magyar rendőrség kirabolta.", továbbá „a főispán maradt volna a gyalupadnál, ilyenek kerültek mind a polcra".1 8 A NOT az ítéletet megerősítette.19 H. Lajos ellen azért folytattak eljárást, mert 1946 augusztus közepén Patak községben vendégségben az asztalra csapva rászólt arra a két egyénre, akik a vendéglátó házában el kezdték énekelni az Internacionálét: „Hagyjátok abba, le van sz...a az egész demokrácia, nem vagyunk mi rabok." A rendőrségi vizsgálatot lefolytatták, a népügyész vádat emelt, a népbíróság azonban felmentette 1947. június 8-án, mert nem találta meggyőzőnek, hogy tényleg elkövette az ellene felhozott vádat.2 0 A pestszentlőrinci H. László igazolt, de B-listára került katonatiszt a nála 1946. október 20-án tartott házkutatásnál sérelmezte: „lesz még kutyavilág ebben a demokráciában, majd fordul még a helyzet és akkor megkeserülik a rendőrspicli csibészek... Engem mint hadnagyot B-listára helyeznek és odahelyeznek helyettem rongyos proletárokat..." Ugye több mint egy évig húzódott. Az 1947. szeptember 17-i 17 Természetesen csak a szólásszabadság témakörét tekintve. 18 MOL JGY XIX-E-1-1 82. d. 19 MOL JGY XX-4-b 70. d. 1948. okt. 6. 20 MOL JGY XIX-E-1-1 82. d.
