Századok – 1998

Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553

AZ ATLANTI CHARTÁTÓL A POTSDAMI KOLLEKTÍV BÜNTETÉSIG 581 vagy más nyugati és tengeren túli országba távozott. Mindezek együttes száma mintegy 125 ezer. A közben történt szaporodást és a természetes elhalást nem számolva, az ország mai területén a front átvonulása után elvben mintegy 352 000 német maradt. Közülük kb. 64 000-et a szovjetek deportáltak a Szovjetunióba 1945elején. 1945 tavaszán ezért csak 286 ezer lehetett a számuk. Közben a nyugatra menekült civilek kb. kétharmada és az SS-be kényszersorozottak kb. fele fokozatosan visszatért szülőföldjére a kitelepítés megindulásáig. Ez kb. 50 000 ember lehetett. így mintegy 338 000 német élhetett csak az országban, amikor lekezdődött az „500 000-es kitelepítés" végrehajtása. A kitelepítés végéig egyrészt csökkent e szám 163 000-el, másrészt a Szovjetunióból a hadifoglyokkal hazaérkezett a munkára deportáltak háromnegyed részére becsült 48 ezernyi életbenmaradt személy. A többi, 16 ezernyi a táborokban elpusztult. A kitelepítettek levonása és a keletről is hazatértek hozzáadása után 223 000-es végeredményünk lesz. Számításunk szerint kb. ennyi német anyanyelvű ember maradt, lehetett 1948-1950 között Magyarországon. Ezt az eredményt a fentiekben idézett 1950-es összesítés is alátámasztja. Ha az 1950-es összesítés szerinti 363 310Magyarországon vizsgált személy számát — amely 163 085 kitelepítettből és az itthon maradt 200 085-ből áll — viszonyítjuk az 1941-es 477 000-hez, s a kettő különbségéből a 27 000 összes háborús áldozatot és a 64 000 nyugaton maradtat levonjuk, marad 22 747. Ez a szám azt az adatot takarja, amely az ellenőrzött és itthon maradt 200 205 személyen túl, ellenőrzés nélkül maradt az országban. A kettő együtt teszi ki kereken a 223 000-et. Egy következő megközelítés is hasonló eredményt nyújt. A 477 000-ből le kell vonni a 27 000 áldozatot, a külföldön maradt 64 000-et és az összegezés szerint kitelepített 163 000-et. A maradék itt is 223 000. Ebből azonban nem derül ki, hogy valóban csak 22-23 ezernyi azok száma, akiket mentesítettek. Viszont részben választ kapunk arra, hogy miért térnek el annyira a hazai és a nyugatnémet adatok. Az utóbbiak — úgy tűnik—tartalmazzák a nyugaton maradtak 64 000-es számának nagy részét is. Amennyiben még ennél is nagyobb számot hoznak, úgy valószínű, hogy az 1944-es határok Magyarországáról (Észak-Erdély, Bácska stb.) menekültek egy részét is ide sorolják. Végeredményben az 1941-ben még 477 000 főt számláló magyarországi németség összes vesztesége 254 ezer. Ebből a hitlerista háborús politika miatt elesett 11 000 és 64 000 maradt nyugaton a háború után. Ez összesen 75 000. A kollektív büntetés folytán kitoloncoltak 163 000-et, és évekre deportáltak 64 ООО-nyit, akiknek egynegyede, kb. 16 000 áldozatul esett a kényszermunka-táboroknak. Ez összesen 179 000. A két irányú vesztesség tehát együtt 254 000-nyi, azaz több mint 53%-osl Teljesen ismeretlen még azok száma, akik közülük később szintén nyugatra távoztak. Ugyanis azok száma is ismeretlen, akik a magyar hadseregben együtt estek el vagy kerültek fogságba annak többi katonájával. A fentiek ellenére sem tekinthető azonban ez a kérdés teljesen megoldottnak. Hiszen pontosabb adatok Németországból vagy a Szovjetunióból, de más országból valók is, módosíthatják még korábbi és fenti adatainkat.