Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
580 KOROM MIHÁLY eltérőek lehetnek. Más-más célból készülhettek a kimutatások (összeköltöztetés, belső áttelepítés, területi koncentrálás, közvetlen kiszállítás), s ez a dokumentumokból közvetlenül nem mindig derül ki. Az utóbbiak is eltérhetnek egymástól, lényegesen is: más lehet az ország határánál még meglévők adata, és más a fogadó németországi helyekre megérkezők adata is. Ez attól függ elsősorban, hogy az egyes szállítmányokba osztottak közül hol, mennyi ember „szökött" vissza vagy menekült el más országba. Ezekről több alapos tudományos munka is közöl számos példát. Hasonlóan bonyolult a szovjet zónába kiszállított emberek száma is. A különböző munkák a legtöbbször a lehetővé tett 50 000-et teljesítettnek is veszik, vagy még valamivel többet is kimutatnak az indulási helyi adatokra hivatkozva. Rákosi csak annyit mondott, hogy „a Szovjetunió segítségével lehetőség nyílt arra, hogy 50 000 svábot kivigyenek".7 5 Közelebb segít a tisztázáshoz egy későbbi hazai kitelepítési összegezés. Az 1950. március 14-i, a belügy- és a földművelésügyi minisztertől származó, a legfőbb vezetés számára készített összegező adatok szerint „a német lakosságra vonatkozó rendelkezések 1555községet érintettek. "Akitelepítésre vonatkozó rendelkezések alapján elbíráltak 363 310 személyt, akik közül áttelepítettek 163 085 főt, és Magyarországon tartózkodóként... nyilván van tartva 200 205 személy" 76 Ha ebből az összes kitelepített — a fogadó helyre meg is érkezett — kereken 163 000-ből levonjuk a fenti, az amerikai zónába vitt, a fogadó szerv által valószínűleg már a „szökések" utáni 125 000-et — (akkor valószínűleg nem volt olyan nagy arányű a transzportokból való „szökés", mint később a titokban történt visszatérés) — a megkapott 38 000 lehetett a szovjet zónába érkezett személyek száma. Elképzelhető, hogy ez a szám ezrekkel több lehetett eredetileg, mert az ideszállítottak közül — ahogyan a dokumentumok és egy pár feldolgozás jelzi is — nem százakra, mint korábban, hanem ezrekre menő volt az „elszököttek", vissza-, hazatérők vagy nyugatra menekülők száma. Pl. az egyik, a szovjet zónába induló transzportól „közel 13 ezren megszöktek", és karavánokban indultak nyugat felé, hogy elkerüljék a „szibériai deportálást".7 7 Ez a menekülés a szovjet zónából is tovább folyhatott nyugatra. Ugyanis van olyan nyugati német forrás, amely szerint a későbbi Német Demokratikus Köztársaság területén nem egészen 20 000 személy telepedett le.78 Mindezek ellenére — ügy tűnik —, a valóságos adatokat közelítik azok a számok, amelyek szerint az amerikai zónába kereken 125 ООО, a szovjetbe pedig 38 ezernyi kitelepítettet szállítottak. A fenti adatokból kiindulva, s támaszkodva az eddigi kutatásokra, lehetséges az egész hazai németség keresztmetszetének háború végi tömör felvázolása s a nagyobb csoportjainak sorsát mutató számok összevetése, amely ajelzett kutatási eredményeink valószínű helytállóságát tovább erősítheti. Az 1941-es kereken 477 000 németből a háború második felében — mint láttuk — kb. 50 000 szolgált az SS-ben, s vonult most a birodalom felé; a visszavonuló hadseregekkel menekült mintegy 60 000 civil is a német lakosságból. Köztük katonaként, illetve a háborús események folytán meghalt kb. 11000. A háború végi zűrzavarok idején és azután még mintegy 15000fő Ausztriába 75 Rákosi M.: A fordulat éve. Bp., 1950. 166. 76 MOL. 276. f. 54/90. öe. 77 Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése... i. m. 152. és 140-141. 78 Uo. 163.
