Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
AZ ATLANTI CHARTÁTÓL A POTSDAMI KOLLEKTÍV BÜNTETÉSIG 577 számot. Ezzel a javaslattal fordult Nagy Ferenc miniszterelnök a SzEB elnöki posztját ekkor gyakorló Szviridov altábornagyhoz, aki hosszú vita után ugyan beleegyezett egy olyan módosításba, hogy előbb a Nagy Ferenc által javasolt első négy kategóriába (— 1. akik 1941-ben német nemzetiségűnek vallották magukat, 2. akik csatlakoztak a „magyarellenes Volksbundhoz", 3. akik önként jelentkeztek német katonai egységekbe, 4. akik visszanémetesítették nevüket —) soroltakat fogják kiszállítani, de ezzel egyidőben mentesülnek azok, akik német anyanyelvűeknek, de magyar nemzetiségűeknek vallották magukat. Feltételül viszont azt szabta meg, hogy bizalmas belügyminiszteri rendeletként jelenjen meg ez a módosítás. Vagyis, csak a közigazgatással és a végrehajtókkal lehet közölni, de nyilvánosságra nem lehet hozni azt.® Ez a hallgatólagos kompromisszum, amely ugyan kollektív büntetést is még bőven tartalmazott, lehetővé tette mégis, hogy az előírt és betervezett fenti nagy kitelepítési szám a szovjetek által is tudomásul vett 300 000-et kissé meghaladó szintre csökkenjen le. Ezzel az újabb fordulattal a németek teljes kitelepítésének a szovjet és csehszlovák terve meghiúsult. A fentieknek megfelelően elkészült és az amerikai zóna katonai hatóságaihoz is eljutott az új odatelepítési terv. Ezt több dokumentum tanúsítja. Az Egyesült Államok katonai képviselőjének 1947. szeptember 15-i zárójelentése említi, amikor az az év eleji szállítási vitákról ír, hogy a terv szerint még 184 000 főt szállíthatna Magyarország zónájukba, mert addig kereken 125 ezernyit helyeztek el ott.6 6 Tehát eszerint mintegy 310 ezres lehetett a változott terv. Továbbá, egy hazai dokumentum szerint 1947. július 28-án Rajk László belügyminiszter a Gazdasági Főtanácsnak a felvidéki magyarok itthoni letelepítése tárgyában írt előterjesztésében is 310 000-es német kitelepítésről tesz említést.6 7 Közben azonban, egyrészről, megindult az 1945. december 29-i rendelet alapján a válogatás nélküli, kollektív büntetés elvén alapuló kiszállítás. Ehhez a Népgondozó Hivatal 1946-ra vonatkozóan a változásnak megfelelően 218 000 fős kitelepítési tervet készített. Másrészt, folyt tovább a nagyhatalmak részéről is a nyomással, taktikai ígérgetésekkel párosult agitáció az iránt, hogy Magyarország állapodjon meg Csehszlovákiával az ottani magyarok cserével kombinált áttelepítéséről a svábok megüresedő lakóhelyére. Vorosilov marsall Tildy Zoltán tudomására hozta — írja Kertész István —, „hogy Magyarország — ha jól viselkedik és elfogadja a szlovákiai magyar kérdés rendezésére tett csehszlovák indítványt —, Románia részéről területi kompenzációra számíthat". Puskin pedig az ország „demokratizálását" sürgetendő, a csehszlovák áttelepítésre vonatkozó követelések elismerésére biztatva, „bizalmasan azt javasolta, hogy Magyarország lépjen fel Romániával szemben területi követelésekkel", hiszen Románia is csatlós állam volt.6 8 Az Egyesült Államok is ismételten kifejezte, ígérgetések nélkül, hogy érdekében áll a csehszlovák-magyar kölcsönös megegyezés a vitás kérdésekben. 65 Nagy Ferenc i. m. 200-201. 66 Frus, 1945. IV köt. 379. 67 BM. Irattára. 6, 105/1947. Idézi Zinner Tibor: Háborús bűnösök perei. Internálások, kitelepítések, igazoló eljárások 1945-49. Történelmi Szemle, 1985. 1. sz. 128. 68 Kertész István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Bp. 1995. 166.
