Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
578 KOROM MIHÁLY Mint ismeretes, az 1946 eleji magyar-csehszlovák tárgyalások a lakosságcserében bizonyos magyar engedményekkel, de a nagyarányú egyoldalú kitoloncolások nélkül, nem egészen az egyenjogúság talaján értek véget február utolsó napjaiban. Ezzel azonban Benesék még nem mondtak le a kisebbségek kiüldözéséről. A csehszlovák kormány még megkísérelte 1946 őszén a béketárgyaláson elérni, hogy legalább 200 000 magyai- ősialtost egyoldalúan kitelepíthessen országából. Azonban a Szovjetunió és néhány közeli ország erős támogatása ellenére elvetették ezt az egyoldalú igényt is. Mindaddig tehát, amíg a csehszlovák és szovjet fél reményt látott a magyarok teljes vagy jelentős hányadának kitelepítésére - követelték, és a valóság, a tények s az adatok elferdítésével felhasználva mindent meg is tettek, hogy a magyarországi németek kitelepítésével mintegy helyet csináljanak az onnan kitoloncolandó magyarok számára. Javaslatuk elvetésével és a békeszerződés megkötésével ez a benesi törekvés végre lekerült a napirendről. Ezzel együtt csökkent az itteni svábok kiűzésének is a jelentősége és fokozatosan megindult annak leépítése. Előbb az amerikai megszállási zónába, majd 1947 nyarán-őszén a szovjet zónába folytatódott kiszállítás is befejeződött, az eredetileg tervezett és előírt közel félmilli ó ember csaknem egyharmadának a kényszerített áttelepítése után. A szovjet zónába történt, eredetileg ide nem tervezett kitelepítésnek is voltalt bizonyos külpolitikai vetületei. Az amerikai zónába való befogadás 1946. június 30-a utáni szüneteltetését, majd az év végén történt leállítását és az 1947 tavaszi teljes beszüntetését — túl azon az eddig hangoztatott indokon, hogy Magyarország nem biztosít megfelelő anyagi ellátást és elég humánus feltételeket —, legalább olyan mértékben befolyásolta a két pólusú világ kialakulása és a németországi amerikai megszállási zóna túlzsúfoltsága is. Ez utóbbi egyre súlyosabb és mind megoldhatatlanabb problémát vetett fel. Ezt az amerikai magatartást viszont a Szovjetunión kívül elsősorban azok a politikai erők bírálták idehaza, amelyek a szovjet politika érvényesülését is szem előtt tartották, ill. az általa a nacionalista törekvésük megvalósítását látták veszélyeztetve. Végül is az amerikai zónába összesen megérkezett kitelepítettek száma az amerikai katonai hatóságok adatai szerint 124 564 volt, vagyis az eredeti utasítás szerinti kvótának egynegyed része, a rövidesen 310 000-re változott tervnek pedig kereken 40%-a került ide.69 A legilletékesebb szerv, a magyar belügyminisztérium adatai szerint kereken 127 000 magyarországi német jutott erre a sorsra7° Az amerikai zónába való további kitelepítés kétségessé válása után, 1947. április 28-án a szovjet vezetőknek írt levelében Rákosi felvetette a kitelepítés szovjet zónába történő folytatásának a kérdését. Molotowal meg is tárgyalta ezt rövidesen és a biztató választ követően kormányszinten is megtörtént a döntés 50 000 magyarországi német odatelepítéséről.7 1 így a nyugati övezetbe tervezett elszállításra mái- kijelöltek közül a megadott kerethez közelítő mértékben vittek ki embereket a szovjet zónába. Ezt az áttelepítési akciót is jellemezte, hogy a korábbiakon túl - még bizonyos, országon belüli problémák részbeni megoldásához kapcsolódott. Ez sokkal jobban hatott a lakosság egy részének a németek kitelepítését támogató hangulata kialakulására, mint a politikai propaganda. Ugyanis ekkor folyt a közel 70 000 magyar Szlovákiából Ma-69 Frus, 1945. IV köt. 377. 70 Zinner T. i. m. 128. 71 Moszkvának jelentjük... Bp., 1994. 195. és 203-204.
