Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
576 KOROM MIHÁLY nefoglaltatik a rendeletben is:, Д minisztérium a Szövetséges Ellenőrző Tanács (NSzET - K. M.) 1945. évi november 20-án kelt és a magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítéséről szóló határozata végrehajtásának tárgyában az 1945: XI. tc. 15. paragrafusában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:" (Kurziválás - K. M.).61 Míg az 1945. december 29-én megjelent rendelet és az 1946. január 4-i végrehajtási utasítás idehaza újabb bírálati hullámot indított meg, addig Csehszlovákiában és szovjet körökben üdvözölték azt és úgy állították be, minthogy Magyarország minden további nélkül elfogadta volna a kollektív felelősségre vonás alkalmazásának az elvét. Ezzel megnyitottnak vélték az utat és nyomban újabb akciót is indítottak, hogy Magyarország fogadja el végre a csehszlovákiai magyarok hasonló kitelepítését. A német kiűzés kérdése azonban nem bizonyult véglegesen elintézettnek. Az Egyesült Államok miszsziója, válaszul a magyar külügyminiszter december 15-i kérdésére, 1946. január 2-án közölte, hogy a NSzET 1945. november 20-i állásfoglalása nem jelent kötelező előírást a magyarok számára, azaz nem kötelező minden németet kitelepíteni. Sőt, az ott jelzett számnak magyar kezdeményezésű leszállítását az Egyesült Államok kedvezően fogadná. Továbbá, kormánya változatlanul nem tekinti elfogadhatónak a kollektív felelősség elve alkalmazását egész népcsoportokra.6 2 Egyedül csak az amerikai kormánytóljött válasz a magyar kérdésre, az is csak a rendelet megjelenése után. Gyöngyösi nemcsak észlelte az ellentmondást az amerikai nyilatkozatokban, hanem január 22-én jegyzékben is tájékoztatta az amerikai missziót, hogy kormányának a NSzET szóban forgó határozata nyomán a SzEB által utasításban kiadott és sürgetett, már decemberben megkezdendő végrehajtáshoz kellett kiadnia 12,330/1945. M. E. sz. rendeletét.63 Az ellentmondás fennmaradását, sőt, kisebb bonyodalom keletkezését tükrözi Key tábornoknak, az amerikai misszió katonai vezetőjének a SzEB következő ülésén kifejezett tiltakozása az ellen, hogy a magyar kormány rendeletében a németek kitelepítését a NSzET határozata végrehajtásának tünteti fel. Egyben javasolta módosítását aként, hogy „engedélyével" történik. Vorosilov osztotta Key véleményét és január 25-i Tildynek szóló levelében — megfeledkezve a kérdésben kifejtett korábbi utasításairól — azt írta, hogy a NSzET határozata a magyar kormány kérésének kielégítése volt. Arról a kicsinységről is megfeledkezett a marsall, hogy az éppen az ő nyomásukra történt magyar hozzájárulás csak a nácizmus támogatásában vétkesek kitelepítését javasolta, összesen 200 000 főre becsülten, nem pedig 500 000-et. Vorosilov egyébként közölte azon Key tábornokkal egyező határozott óhaját is, hogy levelének megfelelően módosítsa a kormány a rendeletet.64 A magyar kormány nemcsak, hogy nem változtatta meg Vorosilov óhajának megfelelően a rendelet bevezetőjét, hanem egy január közepi pártközi értekezlet hasonló tartalmú állásfoglalására is támaszkodva és az Egyesült Államok véleményére is hivatkozva, a február elején hivatalba lépett Nagy Ferenc-kormány SzEB-nél kísérletet is tett, hogy törölhesse a rendeletből a kollektív felelősség elvét és értelemszerűen az ehhez kapcsolódott és a hazai németség teljes kitelepítését felölelő 450-500 ezres 61 Két év hatályos jogszabályai, 1945-1946. Bp., 1947. 131. 62 Idézi Balogh S. i. m. 96-97. 63 Uo. 97. 64 Uo.
