Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
AZ ATLANTI CHARTÁTÓL A POTSDAMI KOLLEKTÍV BÜNTETÉSIG 569 állam és soha sem létezett csehszlovák nemzet létesüljön. Helyet kellett csinálni az ottani szudétanémetek kiűzése után a hétszázezernyi magyar kitelepítése számára is, a magyarországi németeknek az áttelepíttetése árán is. Ezért volt fontos elfogadtatni a konferenciával a volt német-szövetséges országok közül a németek később meghatározandó számű kitelepítését - egyedül csak Magyarországról. Más vesztes, szovjet szférába került országok német kisebbségei, mint Romániáé, Finnországé, Bulgáriáé stb., hasonlóan differenciált magatartást tanúsítottak a háborű alatt, és számarányuk sem volt lényegesen eltérő, mint a magyarországiaké, mégsem gyakorolt olyan erős nyomást a Szovjetunió ezekre az országokra, mint Magyarországra. A fegyverszüneti egyezményeik is szinte teljesen azonos tartalmúak voltak. Romániában pl. ahonnan szintén sok tízezer németet deportáltak keletre, a kitelepítési kérdés felmerülésekor a kormány — a magyar kormányhoz hasonlóan — szintén nem fogadta el a kollektív kitelepítést, de ezt az ellenzést tudomásul vette a szintén szovjet vezetésű ottani ellenőrző bizottság, és semmilyen kitelepítést nem erőltetett tovább, sem a román kormánynál, sem pedig Potsdamban. A három nagy konferenciáját követő napokban V. Clementis kommunista csehszlovák külügyi államtitkár szerint, kormánya támogatásért fordult a szovjet vezetőkhöz és ígéretet kapott, hogy a Szovjetunió diplomáciai úton fog fellépni és próbál változást elérni Budapesten a csehszlovák álláspont javára.3 9 Ettől kezdve lép be a szovjet politikába az a módszer e kérdésben, hogy nemcsak elhallgat, letagad vagy ellentétes álláspontokat hangoztat Budapesten, mint Prágában vagy a nemzetközi szervezetekben, hanem Beneshez hasonlóan hamis adatokat használ, vagy a tényeket és álláspontokat gyökeresen megváltoztatva érvényesíti törekvéseit. Ez történt mindenekelőtt a magyarországi németek kitelepítésének a számaival. Potsdamig a magyar kormány és a demokratikus pártok együttesen és hivatalosan csak a hitlerizmus támogatásában vétkes, közvetlen hozzátartozókkal együtt 200 000-re becsült népesség kitelepítésével értettek egyet. Ez így is szerepelt Potsdamban. Vorosilov mégis — mint láttuk — úgy állította be, mintha 400-450 ezerről szólna a határozat, sőt, augusztus végétől már 500 000 fő kitelepítését sürgette, azt a benyomást keltve, mintha azzal minden magyar páti egyetértene. Ezt a magyar fél többször is észrevételezte. Pl. erről számol be külügyminiszterének a budapesti amerikai politikai megbízott 1945. október 29-én, jelentve, hogy a magyar külügyminiszter nem érti a szovjet álláspontot, az ellentmondásos a csehszlovákiai magyarok ügyében, és figyelmen kívül hagyja, hogy a magyar kormány 200 000 főben jelölte meg a Magyarországról kitelepítendő németek számát.4 0 A 400, 450 és 500 ezres számok az Egyesült Államok külügyi dokumentumai szerint is Moszkvától származtak 1945 második felében. Tehát a 200 ezres számot a szovjetek emelték két-, ill. két és félszeresére nyomban a potsdami konferencia után és adták is ki utasításként a magyar kormánynak még mielőtt — s ezért, ügy tűnik, egyoldalú döntéssel — a NSzET egyáltalán hozzákezdett volna ezirányú megbízatásának teljesítéséhez. A SzEB elnökének nevében adott német kitelepítési utasítást a magyar kormány 1945. augusztus 13-i rendkívüli ülésén tárgyalta meg. Erre meghívták a koalíciós pártok vezetőit, képviselőit és szakértőket is. A miniszterelnök részletes ismertetése 39 Janics Kálmán i. m. 165. 40 Frus, 1945. IV köt. 937-938.
