Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 549 figyelmen kívül hagyva, ő egyedül Bárdossyt léptette előtérbe,mint aki „kiméretezni" /Sic!/ kívánta a háborút. Már akkor akarta a csatlakozást, amikor Németország még nem. Nem vitás, hogy a német nyomás következtében később úgyis belementünk volna a háborúba — állapította meg helyesen Szalai —, azonban az a kitétele már nehezen értelmezhető, hogy „Bárdossy itt megint kiméretezni akart azzal, hogy később mentünk volna bele a háborúba".8 9 A népbíróság egyedül Bárdossy László miniszterelnököt marasztalta el a háborúba lépés bűntettében, amely csak egyike volt az ellene felhozott vádaknak. Úgy ítélték meg, hogy ebben egyedül őt terheli számonkérhető felelősség. Mint kormányfő kétségkívül elsősorban volt felelős az általa vezetett kormány döntéseiért és intézkedéseiért, legyenek azok helytállóak avagy tévesnek bizonyulóak s a későbbiek során nemkívánatos folyamatok előidézői. Ez azonban nem menthette fel a közös felelősség vállalása alól a javaslatára vele egyetértésben döntést hozó minisztertanács tagjait sem. Ez még akkor is így van, ha a népbíróság koncepciója számunkra ismeretlen okoknál fogva egyedül Bárdossyt marasztalta el más bűnök mellett a háborúba lépés bűntettében. Valamiféle nem létező diktatórikus hatalommal ruházták fel, aminek révén lehetősége volt a törvény megkerülésére és akarata keresztül vitelére a kormányzóval, a minisztertanáccsal és az országgyűléssel szemben egyaránt, amivel gátlástalanul élhetett is. Vélhető, hogy e beállítás tarthatatlanságát sikerült meggyőzően bizonyítanunk. Ha a hadba lépés felelősségét felvetjük, elsősorban a kormányzóról kell beszélnünk, aki egyedül volt a birtokában a törvény adta felhatalmazásnak és cselekedhetett a hadba lépés kérdésében, mindenki más csak osztozhatott a felelősségben. Ebből következik hogy a Szovjetunió elleni hadba lépés felelőseként Bárdossy csak másodsorban jöhetett volna szóba és őt követhette a felelőségben különböző szinten osztozók hosszú sora, akik ezért mind elítélhetőek lettek volna. A népbíróság azonban leegyszerűsítette az igazságszolgáltatás útját, s egy személyre hárította a felelősséget. A választás a valóban egyik főszerepet játszó s más vádakkal is terhelt Bárdossyra esett, akit így, minden bizonnyal külpolitikailag is sugallt megfontolásból a háborúba sodródás egyetlen felelősévé léptettek elő. Tette, melyben elmarasztalható volt, hogy miniszterelnökként a hadiállapot beálltát kimondó kormányzói döntést a minisztertanáccsal jóváhagyatta, majd azt az országgyűlés elé terjesztette. Mindkét fórum minden presszió nélkül magától értetődően vette tudomásul a legfelsőbb döntést, hiszen olyan lépésről volt szó, mely várható volt s késleltetése csak napok kérdése lehetett. A háborúba lépés, melyben Bárdossy László szerepet vállalt, mint végkifejlethez, a rezsim teljes bukásához vezetett. A győztesek ítélkeztek a bűnösök felett, ami azonban nem minden esetben volt arányban álló az elkövetett tettel. Sok esetben az érthető düh és bosszúállási vágy akadályozta a tisztánlátást, a megfontolt s az elkövetett bűnökkel arányos ítélkezést. Bárdossy László beletörődéssel vállalta az elkerülhetetlent. Önmaga védelme során vállalta tetteit s az elmarasztalást, de ennek során kerülte a másokra történő hivatkozást, a kétségkívül közös felelősség emlegetését. így a háborúba lépésért is egyedül vállalta a büntetést, ami ez esetben nem biztos, hogy arányban volt az elkövetett tettel. 89 Uo.
