Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 547 kodott, hogy nem tudott erről a táviratról."8 1 Vajon kik lehetek ezek a tanuk, akiknek még a nevét is feleslegesnek találta a népügyész jegyzőkönyvbe venni? A per szempontjából természetesen ez mindegy volt. Vádbeszédének elkészítése során Fenesi szükségtelennek találta, hogy befolyásolja magát akár a vád által előtálalt dokumentumoktól is. „Nem kívánok foglalkozni azzal, hogy Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár által felvett, illetve a vádlott által módosított jegyzőkönyvek milyen érdemi és lényeges eltéréseket mutatnak, illetve, hogy ezeknek a tényeknek a meghamisítása a vádlott terhére róható-e, vagy se. Maga Bárczy tanú mondotta itt a bíróság előtt, hogy mivel régen volt és ő csak jegyzeteiből rekonstruálhatta az akkor elkészített jegyzőkönyveket, határozottan nem mer esküt tenni arra, hogy egyes szavakon vagy egy-egy mondaton apró változtatásokat nem észlelt. Ezek az ügy érdemi elbírálása szempontjából semmiféle fontossággal nem bírnak. A következményeket és ennek a hadüzenetnek az eredményét látjuk."8 2 Világos beszéd. Fenesit tehát kizárólag a „hadüzenet' ' és ennek következménye érdekelte. A jegyzőkönyvek feleslegesek. Vélhetően a vallomások is. 0 Bárdossyt kinevezte egyedüli fő bűnösnek, minden baj okozójának, aki nem érdemel kegyelmet. Ezek után felesleges feltenni a kérdést, vajon milyen téves vagy valódi történeti dokumentumok, sajátosan vagy tévesen értelmezett törvények, vallomások alapján, a bizonyítékokat szükségtelennek tartva, jutott el a vád megfogalmazásáig? Szalai Sándor politikai ügyész bár népügyész társánál nagyobb jogi és históriai pallérozottsággal, de hasonló kérlelhetetlenséggel marasztalta el a vádlottat. Mindketten megegyeztek abban, hogy a háborúba lépésben csakis ő marasztalható el. A körülményekkel, dokumentumokkal és bizonyítékokkal, mint a bűnösség megállapítása szempontjából lényegében feleslegesekkel, ő sem sokat törődött. A hosszadalmas, néhol zavaros, történeti és jogi eszmefuttatásokkal teli, laza és meglehetősen rapszodikus felépítésű vádiratból ezúttal is csak a háborúba lépéshez kapcsolódó vádjait és azok indokolását emeljük ki. Bárdossy a bíróság előtt elismerte — állapította meg Szalai —, hogy javasolta a hadiállapot beálltának kimondását és a hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását, s azt be is jelentette a Házban. Ez a beismerés már elégséges a búnösség megállapításához. A körülmények és az idevezető előzmények lényegtelenek a búnösség tényének szempontjából. Az, hogy a vádlott megkísérelte ezeket a maga védelmében felhozni és a bűnösségével kapcsolatos vádakkal vitába szállni, elutasításra került Szalainál is. О még az ironikus hangot is megengedte magának: „A vádiratban azt állítottuk, hogy ő a Bárczy-féle jegyzőkönyveket meghamisította. Kérem, szolgáltassunk neki igazságot azáltal, hogy azt mondjuk, hát nem hamisította meg, hanem magánál tartotta hosszabb ideig. Ez is teljesen közömbös, mert a vád tárgyává tett cselekmény a Bárdossy által diktált, aláirt és körülküldözött jegyzőkönyvekkel tökéletesen bizonyítva van."83 A bíróság előtt fekvő „aláírt és körülküldözött''jegyzőkönyv keletkezésének történetét és tartalmi ellentmondásait azonban ő sem kívánta vizsgálat tárgyává tenni. Bárdossyval szembeni sajátos lojalitásának kívánta tanújelét adni, amikor kifejtette, hogy „Bárdossy mellett itt kellene ülnie a padon a magyar miniszterelnökök 81 Uo. 231. 82 Uo. 238. 83 Uo. 245.