Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
546 DOMBRÁDY LORÁND a Szovjetunió nem szolgáltatott erre okot, Németország pedig nem is kérte beavatkozásunkat. Ezzel szemben Bárdossy meghallva a bombázás hírét, se szó, se beszéd, összehívta a minisztertanácsot, előadta végzetes ötletét, és azt ott keresztül is erőltette, holott erre törvény adta joga nem volt. Az „alkotmányos kellékek tömkelege" állt fenn Fenesi szerint, melyeket „hadba lépésünk alkalmával megsértett és félrerúgott".7 9 A döntő érv, melyet Fenesi a hadbalépés bűnében elmarasztalt Bárdossy ellen felhozott, s amiben előzőleg a „legjobb és legautentikusabb" közjogi szakértő (Bölöny) is „kihallgatása" során őt megerősítette, az volt, hogy a miniszterelnök megsértette az 1921. évi I. tc. 13. §-át, mely az államfői hatalmat azzal a megszorítással ruházta rá a kormányzóra, hogy a hadüzenet és a békekötés jogát csak a felelős kormány és a parlament előzetes megkérdezése után gyakorolhatja. Ezzel szemben Bárdossy a képviselőházban minden további nélkül szólásra emelkedett, s bejelentette a hadiállapot beálltát. Nem kérte ki a képviselőház előzetes hozzájárulását a csapatok határon kívüli alkalmazásához sem. Fenesi azt eleve figyelmen kívül hagyta, hogy államfői jogokról volt szó, amit a miniszterelnök nem, csak a kormányzó gyakorolhatott s mi több, sérthetett is meg. Habár erre maga a vádlott is figyelmeztette, azt sem kívánta tudomásul venni, hogy az 1920. évi I. tc.-et a képviselőház még 1920-ban módosította. Hiába hivatkozott Bárdossy ismételten a XVTI. tc. 2. § 2. bek.-re, mely szerint a „közvetlenül fenyegető veszély esetén",melynek bekövetkeztét a kormányzó jogosult megállapítani, a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulására nincs szükség, még kevésbé akkor, ha a hadiállapot beálltának ellenséges légitámadás nyomán történő kimondásáról van szó. Az ügyész a háborús bűnösök közé nem sorolt Horthy kormányzónak a háborúba lépésben játszott meghatározó törvényes szerepét teljes egészében figyelmen kívül hagyta. Csak a Horthy elől eltitkolt Kristófíy-féle távirat miatt sajnálkozott. Ennek ismerete vajon mit változtatott volna az események menetén, ha az általa előadottak szerint Bárdossy teljesen önkényesen, a kormányzó megkerülésével gyakorolhatta a hadba lépéssel kapcsolatos államfői jogokat? A katonai vezetők, így Werth szerepét, a hadba lépésben Fenesi csak azért érintette, hogy rámutathasson, az erre való hivatkozással Bárdossy felelősségének megosztására törekszik. Bárdossy azon megjegyzésére, hogy a „háborút nem is a kassai incidens miatt kellett megindítania", hanem a katonai vezetés reá nehezedő nyomása miatt, egyszerű megoldást talált: vagy megtagadta volna a katonai köröknek ezt a kívánságát, vagy pedig „levonja a következményt és egy évvel előbb elment volna a miniszteri bársonyszékből".80 A jól tájékozott Fenesi vajon milyen bársonyszékből kívánta felállítani már egy évvel korábban Bárdossyt, aki csak 1941. február 4-én lett külügyminiszter? Részletesen foglalkozott Fenesi a Kristófíy-féle távirattal, melynek eltitkolásáról az előző nyomozati eljárás során kihallgatott miniszteri tanúk és a minisztertanács jegyzőkönyvvezetője egyaránt vallottak. Bár a vádlott ennek ellenkezőjét állítja, azt a kormányzónak nem mutatta be. „Én magam több tanúval beszéltem nem is tartottam szükségesnek a vallomások jegyzőkönyvbe való felvételét —, akik egybehangzóan mondották, hogy tavaly augusztus-szeptemberben a Kormányzó panasz-79 Uo. 80 Uo. 230.
