Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 535 érintett miniszterektől. Érthető, hiszen ez porba döntötte volna Bárczynak a stilizált jegyzőkönyvről alkotott elméletét. Netán be kellett volna mutatni az 1941. június 26-án készült valódi jegyzőkönyvet. A népbíróság nem tartotta szükségesnek vizsgálat tárgyává tenni a vádat megalapozó jegyzőkönyvek keletkezésének körülményeit, azok valóságtartalmát. Hasonlóképpen mellőzte a június 26-i minisztertanács előzményeinek, lefolyásának az érintett szereplők bevonásával történő rekonstruálását. Nem történt meg szembesítésük a vádlottal és egymással. A minisztertanácson jelenlévő miniszterek közül egyedül Reményi-Schneller Lajost idézték meg a bíróság elé. A háborús bűnökkel nem vádolt, Magyarországon elérhető és Bárdossy ellen tamáskodókat, Bánfíy Dánielt, Radocsay Lászlót, Varga Józsefet és Laky Dezsőt nem szólította maga elé a bíróság a per során. Részükről beérte az írásos vallomással. A koronatanúnak számító Keresztes-Fischer Ferencet sem keresték meg Ausztriában. Mellőzték a háborús bűnökben, így a háborúba lépésben is, annál inkább elmarasztalt Werth Henrik, valamint Bartha Károly Budapestre szállítását és kihallgatását is. Végül teljes egészében figyelmen kívül hagyták a hadba lépés jogszerinti főszereplőjének és elsőszámú felelősének, Horthy Miklós kormányzónak a szerepét. Mellőzték kihallgatását, bevonását a történtek tisztázásába és a felelősség megállapításába.49 Mielőtt a népbíróság előtt fekvő két perdöntőnek szánt jegyzőkönyv kritikájára s ennek folyamányaként a történtek igazságának helyre tételére vállalkoznánk, szükséges tisztázni a Bárdossy-kormány tagjainak politikai irányultságát. Ez alapvetően meghatározta a háborúba lépéshez való viszonyukat, ami meglátásunk szerint alapjaiban tért el attól, ahogyan azt a jegyzőkönyvekben Bárczy a bú-óság elképzeléseinek megfelelően bemutatni igyekezett. Botorság lenne azt a benyomást keltem, hogy a korszak kormányainak tagjai nem voltak kivétel nélkül meggyőződéses szovjetellenesek és nem féltek a Szovjetuniótól. Az. sem lehet vita tárgya, hogy feltétlen hívei voltak a rendszernek s az azt nevével fémjelző kormányzónak. Döntéseit nem kérdőjelezték meg. Nem képeztek kivételt ez alól a Bárdossy-kormány tagjai sem. A Szovjetunió elleni német támadás azt a reményt keltette bennük is, hogy a német győzelem hetek, esetleg hónapok kérdése, s a bolsevik veszély megszűnik létezni. Az adott helyzetben a kormány csupán arra törekedett, hogy késleltesse az aligha elkerülhető háborúba lépés időpontját, addig, míg az német behatásra már elkerülhetetlenné válik, valamint katonailag és gazdaságilag egyaránt limitálja a részvétel mértékét. Kivétel nélkül meg voltak győződve arról, hogy a teljes távolmaradás nem lehetséges, az megengedhetetlen politikai, katonai, sőt gazdasági hátrányokkal járna. Nagy nyomásként nehezedett a kormányra 49 A Bárdossy László miniszterelnök (Szombathely, 1890. december 10 - Budapest, 1946. január 10.) vezette minisztertanács résztvevői: Bartha Károly honvédelmi miniszter (Budapest, 1884. június 18 - Linz, 1964. november 22.), Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter (Nagyenyed, 1893. szeptember 18 - Budapest, 1955. április 7.), Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter (Budapest, 1885. december 29 - Vác, 1951. június 2.), Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter (Pécs, 1881. február 18 - Vöcklabruck, 1948. március 3.), Laky Dezső tárca nélküli miniszter (Csurgó, 1887. február 1. - Budapest, 1962. július 30.), Radocsay László igazságügyminiszter (Istvánfolde, 1878. november 18 - Budapest 1968. november 14.), Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter (Budapest 1893. március 15 - Budapest, : 946. augusztus 24.) Varga József iparügyi miniszter (Budapest, 1891. február 8 - Budapest, 1956. december 28.).
