Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
536 DOMBRÁDY LORÁND a magyar-román viszony várható, német befolyástól nem mentes alakulása. A kormány nyugati orientációjú tagjai számára is úgy tűnhetett még, hogy a szovjet elleni háborús részvétel nem fog brit ellenzésre találni. A hadba lépés tehát a kabinet egyik tagját sem érte váratlanul. Hamis és tarthatatlan Bárczy azon törekvése, mellyel az általa németbarátoknak minősített miniszterekkel szemben, másokat már ezidőtájt is határozottan német- és háborúellenesnek, a szovjettel szemben türelmesnek és közeledésre hajlamosnak, valamint a hadba lépést határozottan ellenzőnek igyekszik beállítani. Ezek megítélése a háború kedvezőtlen alakulásának hatására változó nézeteik alapján és annak visszavetítése korábbi megnyilvánulásaikra, megengedhetetlen. A történtek megítélésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a már hivatkozott XVII. tc. 2.§ 2. bek.-e a revízióval és a nemzetvédelemmel kapcsolatos ügyekben hozott döntésekhez már 1941 júniusa előtt is messzemenő jogosítványokat adott a kormányzónak és a végrehajtó hatalmat gyakorló kormánynak. Az országgyűlés mindkét háza a legteljesebb egyetértést tanúsította ezen ügyekben és bizalmat szavazott a döntéshozóknak. Fenntartások nélkül, a legnagyobb összhangban hagyták helyben mindazon külpolitikai és katonai intézkedéseket, döntéseket, melyek az országgyűlés utólagos hozzájárulását igényelték. A kormányzó és a minisztertanács által jóváhagyott katonai stratégiai terveket különben sem lehetett az országgyűlésnek előre bejelenteni és hozzájárulását kérni, de nemkülönben a váratlan és azonnal foganatosítandó külpolitikai indíttatású döntéseket sem. Az 1939 márciusi, mozgósítás nélkül, azonnal bevezetett kárpátaljai hadműveletet utólag lelkesen üdvözölte a képviselőház, s nem kérte számon a kormányon a mozgósítás és a hadműveletekhez való előzetes hozzájárulás kikérésének hiányát, ami különben sem lett volna kivitelezhető. Még példaértékúbbek az Erdély visszacsatolása körüli események s azok fogadtatása az országgyűlés két házában. Mint ismeretes, a magyar vezetés más kiutat nem látva, elhatározta, hogy 1940. augusztus 28-án hadműveletet kezdeményez Erdély felszabadítása érdekében. A hadművelet természetesen minden előzetes bejelentés nélkül, a kormányzó által a honvédségnek kiadott hadparanccsal vette volna kezdetét. Ez az erdélyi magyarságnak a román hatóságok általi veszélyeztetése és a román hadsereg megújuló provokációi nyomán előállott tarthatatlan helyzet megszüntetése érdekében rendelte volna el a honvédség támadását. A meglepés hatásával számoló hadművelet feltételezhető sikere, de a külpolitikai körülmények is eleve kizártak mindenféle előzetes bejelentést és a hozzájárulás kikérését. A hadműveletre német beavatkozásra ugyan nem került sor, de a magyar kormányküldöttség megint csak minden előzetes felhatalmazás nélkül fogadta el és írta alá augusztus 30-án Bécsben a tengelyhatalmak döntését. A magyar parlament 1940. október 3 -án iktatta törvénybe Észak-Erdély visszatérését a nemzettesthez. Köszönetét fejezte ki mindazért, amit a kormányzó és a kormány, valamint a honvédség ennek érdekében tett.50 Kétségtelen, hogy a képviselőház mindkét háza utólagos hálája kifejezése mellett hagyta volna jóvá a hadműveleteket is, amennyiben sor kerül rá, és kifejezte volna köszönetét a 60 Az Országgyűlés Képviselőházának Naplója, VII. 133. ülés 1940. október 3.
