Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 533 A kormányzó rosszul emlékezett. A levélben — mint erre már utaltunk — Hitler köszönetet mondott a magyar határ megerősítéséért, de egyáltalában nem kérte a magyar csatlakozást a hadjárathoz. így eleve nem volt mire nemleges választ adni. A kormányzónak csak június 28-án, immár a hadbalépést követően keltezett válaszlevele pedig nem a helyzet alakulásával szembeni fenntartásoknak adott hangot: , A- szolidaritás jegyében kormányom rögtön a német-orosz háború kezdete után megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a szovjet-orosz kormánnyal, és amint a szovjetorosz légierő magyar föld felett ismételten álnok bombatámadásokat hajtott végre, kimondattam a hadiállapotot Oroszországgal. Szerencsésnek tartom, hogy fegyvereim a dicső és győzedelmes német hadsereggel vállvetve részt vehetnek a keresztes hadjáratban a kommunista veszélygóc megsemmisítésére és kultúránk fenntartására."4 3 Bárdossy negyed négy körül érhetett vissza a kormányzótól hivatalába. Nem sok ideje maradt, hogy a történteket végiggondolja. Intézkednie kellett a miniszterek azonnali összehívásáról. Ha azok fél órán belül összegyűltek is, a minisztertanács ülése négy óránál korábban semmiképpen sem kezdődhetett meg. Az időpontra vonatkozóan hivatalosnak tekinthető feljegyzés nem található. A kis számú visszaemlékező nagyon különböző és elfogadhatatlan időpontokra emlékezik. Ullein-Reviczkv emlékezete szerint, amikor Bárdossy hívására egy hivatalos ebédről 15 órakor viszszatért, a minisztertanács már véget is ért. Ennél is nagyobb tévedés a Szent-Iványié, aki egyenesen 13 órára teszi az ominózus minisztertanács kezdetét.4 4 A június 26-i minisztertanács lefolyásáról hitelesnek tekinthető jegyzőkönyv vagy más dokumentum nem áll rendelkezésünkre. így, ha kísérletet teszünk az ott történtek rekonstruálására, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkárnak, a minisztertanács állandó jegyzőjének, a népbíróság „felkérésére" hamisított jegyzőkönyveire, valamint a bíróság, illetve a pert előkészítő kihallgatások során a vádhatóság előtt elhangzott vallomásokra vagyunk utalva. A bíróság által perdöntőnek szánt két jegyzőkönyv kritikai vizsgálatával azonban csak a népbíróság által kitűzött, a valóságot meghamisító, a vádlott egyértelmű bűnösségét bizonyító, prekoncepcionált gondolatmenetet követő jegyzőkönyvnek titulált „vádiratok" leleplezéséhez jutunk el, de a minisztertanácson történtek hiteles megismeréséhez nem. Bárczy erőlködése a történteknek a bíróság megkívánta durva és átlátszó meghamisítására nem képes leplezni a valóságot.4 5 Mindmáig tehát két a népbíróság előtt fekvő jegyzőkönyv áll a kutatás rendelkezésére. Az egyik, Bárczy megállapítása szerint, az általa 1941. június végén előterjesztett, de a miniszterelnök által utólag átstilizált fogalmazvány. (A továbbiakban a Bárdossy-féle jegyzőkönyv.) A másik, a Bárdossy által hamisított jegyzőkönyv és saját megőrzött jegyzetei alapján rekonstruált, az eredetivel megegyező változat. (A továbbiakban a Bárczy-féle jegyzőkönyv.) A történészek általában ezt használták fel 43 DIMK V 1244-1245. (891. dok.) 44 Ullein-Reviczky i. m. 98. és Szent-Iványi i. m. К 63^173 642. 45 Bárczy István (Budapest, 1882. október 21 - La Tour-de-Teillez, 1952. december 18.) miniszterelnökségi államtitkár, a minisztertanács jegyzőkönyvvezetője. A pert követően 1947-ben Svájcba távozott. Már 1948-ban súlyos, bénulással járó agyvérzést kapott, ami később vesebajjal súlyosbodott. Állapota, felesége Saint Génois Gyöngyi gondos ápolása ellenére, fokozatosan romlott. Fizikailag és szellemileg egyaránt leromlott, munkaképtelenné vált. Szorult anyagi helyzetéből a Bakach-Bessenyey György és Barcza György közbenjárása révén kapott segélyek segítették ki.
