Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
528 DOMBRÁDY LORÁND követet. Emlékeztette, hogy korábban már többször kísérletet tett, hogy tájékozódjon a birodalmi kormány Magyarországgal kapcsolatos álláspontjáról egy német-szovjet konfliktus esetén. Magától a követtől is érdeklődött. A német hivatalos körök minden esetben kitértek a válasz elől. Woermann még azt is kijelentette, hogy „orosz kérdés egyáltalán nincs". Június 14-i üzenetében Ribbentrop is csak a határ megerősítéséről beszélt. Korábban Haider is csak ezt javasolta, amikor Werth feltette neki a kérdést, a német hadvezetés „kíván-e tőlünk katonai téren valamit". Ezek után meglepőek Haider újabb megnyilvánulásai, miszerint katonai részvételünk a hadműveletekben kívánatos lenne. Különösen furcsává teszi az ügyet, hogy a német katonai vezetés a magyar vezérkar útján lép fel ilyen kívánságokkal, holott ennek „kifejezésre juttatása elsősorban politikai kérdés és így nem a vezérkar, hanem a kormány, illetőleg az alkotmányos tényezők elbírálása alá tartozik. A kormány kötelessége mérlegelni azt, hogy vajon az adott helyzetben és viszonyok között katonai akcióra határozza el magát vagy sem, illetőleg ilyen értelemben előteijesztést tesz az államfőnek vagy sem". Épp ezért a magyar kormány szükségesnek tartja politikai vonalon tisztázni, „vajon a birodalmi kormány — nem a katonák — csakugyan kívánatosnak tartja-e, hogy az Oroszország elleni akcióban részt vegyünk, s ha igen, mi az amit konkrétan óhajtandónak tart. A követ lépjen mielőbb kapcsolatba kormányával s közölje annak válaszát".29 Bárdossy tehát nem határolta el magát eleve a német óhajok megfontolásától, amennyiben az a birodalmi kormány részéről merül fel. Szükségesnek tartotta azonban felhívni figyelmüket néhány olyan tényezőre, „melyek az ország politikai és gazdasági helyzetét megszabják és amelyekre a kormánynak bármilyen elhatározásánál figyelemmel kell lenni".3 0 Mindenekelőtt nem hagyható figyelmen kívül a katasztrofális magyar-román viszony. Állandóak a határincidensek. A román államférfiak nyíltan hangoztatják ellenrevíziós törekvéseiket. Számítani lehet egy román betörésre is a katonailag igen nehezen védhető déli határon. De számolni kell a szlovákokkal is, akik a végső rendezésnél szintén ellenrevíziós igényekkel szándékoznak fellépni. Figyelemmel kell lenni továbbá az ország nehéz gazdasági helyzetére is. Az elmúlt évi rossz időjárás, az elsősorban a földművelő lakosságot érintő, a gazdasági erőforrásokat igénybe vevő katonai intézkedések következtében „gazdasági helyzetünk rendkívül súlyosra fordult, aminek immár alig elviselhető következményei mindenütt kiütköznek, s nem tudom, nem fognak-e nagyobb bajokat felidézni, mielőtt az új termést betakarítjuk". De, súlyosbítja a helyzetet, hogy „úgyszólván egész vasúti hálózatunkat a német hadsereg rendelkezésére bocsátottuk, bár ennek következményeit Németországnak hozott áldozatként szívesen viseltük".31 Az adott helyzetben tehát a magyar kormány kötelessége az ország saját erőállományának, katonai felkészültségének megőrzése. Ez a tengelyhatalmak érdeke is. A Duna-völgyi helyzet konszolidálását, Németország érdekeivel megegyezően, csak ily módon lehet biztosítani. Őszintén meg kell mondani ezért, hogy a kormány, bár „változatlan hűséggel és teljes szolidaritással áll a tengelyhatalmak oldalán, s erről 29 Szent-Iványi i. m. К 63-472. 156. 30 Uo. 158. 31 Uo. 159.
