Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 527 el ez esetben is Ullein-Reviczky információját.2 6 Délután ötkor Ullein-Reviczky is ott várakozott a sebtiben összehívott miniszterek között, amikor a miniszterelnök a haragtól sápadtan megjelent. Kezében borítékot szorongatott, amit az asztalra dobott. „Ezt a levelet most kaptam a vezérkar főnökétől - mondta. - Mivel tartalma rendkívül fontos, ragaszkodtam hozzá, hogy tájékoztassam róla kabinetbeli kollégáimat és kikérjem véleményüket, mielőtt válaszolnék rá."2 7 A Bárdossy felolvasta levélben Werth az azonnali hadüzenetet követelte. Felsorakoztatott érvei nem hatottak az újdonság erejével. Németország megnyeri a háborút. A gyermekcipőben járó bolsevizmus megsemmisítése az utolsó nagy csata a végső győzelem előtt. Ha távol maradunk a háborútól, a győzelem napján is félreállítanak, és nemcsak, hogy le kell mondanunk a további revízióról, de még Észak-Erdély is elveszhet, amit Románia háborús részvételéért követel majd. Ha Hitler mellé csatlakozunk, visszaállíthatjuk az ezeréves Magyarországot. Nincs vesztegetni való időnk, mert minél tovább habozunk, annál kisebb lesz a jutalmunk. A miniszterelnök ezután határozottan leszögezte: „Ez a levél elfogadhatatlan beavatkozás a kormány ügyeibe. Egyébként is szembeszökő, hogy egyetlen érve sem állja meg a helyét. A kormánynak az a szándéka, hogy távol tartja magát a háborútól. Annál is inkább, mivel ehhez a háborúhoz semmi közünk! Ez nem a mi háborúnk!"28 Szavazásra szólította fel a jelenlévőket. Elsőnek ő maga szavazott a háborúba lépés ellen. Ezt követően a miniszterek szintén nemmel szavaztak. Kivételt csak a távol lévő honvédelmi minisztert helyettesítő Győrffy-Bengyel Sándor gyalogsági tábornok képezett, aki kijelentette, ennek megfelelő utasítást kapott arra az esetre, ha a háborúba lépés jönne szóba. Bárdossy bezárta az ülést és utasította titkárát, lépjen kapcsolatba Werth tábornokkal és közölje vele, este hétkor várja. Azt,hogy a találkozón mi történt csak sejthető. Az azonban tény, hogy Bárdossy haladéktalanul szükségesnek tartotta, hogy külügyi vonalon ismét érdeklődjön a német vezérkariak megnyilvánulásai mögött feltételezhető hivatalos szándékokról. Mégjúnius 24-én magához kérte Erdmannsdorff 26 Ullein-Revicky i. m. 95. Ránki György: Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről Kossuth Könyvkiadó 1964. 143-144. Ránki György kétségbe vonja a Werth levelet és az azzal foglalkozó minisztertanács megtartását. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek között ugyanis nem sikerült meglelnie azt. Ránki azért is kétségeinek ad hangot, mert miközben Werth levelét a minisztertanács elutasította, Bárdossy a német követnek kijelentette, a német kérés esetén a kormány kész hadba lépni. Márpedig aligha képzelhető el, hogy a minisztertanács ugyanakkor ellenkező határozatot is hozzon. Biztosra vehető — így Ránki —, hogy „Ullein-Reviczky a június 15-i minisztertanácsi döntést (szándékosan-e vagy memóriazavar következtében - ez esetben nehéz lenne eldönteni) teszi június 24-re". Ullein-Reviczky a két dátum felcserélésével eléri, hogy a tájékozatlan olvasónak úgy tűnik, mintha magyar kormánykörökben valamiféle határozott ellenállás lett volna a Szovjetunió elleni hadüzenettel szemben. Kétségtelen, hogy Ullein-Reviczky össze is cserélhette a két dátumot, azonban ezt Ránki György sem tudja meggyőzően bizonyítani. Állításának további részével sem érthetünk maradéktalanul egyet. A minisztertanács ugyanis csak Werth újabb —június 24-i — sürgető felszólítását a Szovjetunió elleni azonnali és feltétel nélküli hadüzenetre utasította el. Bárdossy éppen az újabb Werth megnyilvánulás által is érzékelhető egyre feszültebb helyzet következtében érdeklődött a német birodalmi kormány Magyarországgal szembeni szándékairól a német követnél, s kérte az azonnali határozott állásfoglalást. Amennyiben esetleges kívánságukat megfelelő formában hozzák a magyar kormány tudomására, az azt mérlegelni fogja. A minisztertanács döntése és Bárdossy érdeklődése két különböző megnyilvánulás, nem zárja ki egymást. 27 Ullein-Reviczky i.m. 95. 28 Uo.
