Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
526 DOMBRÁDY LORÁND dulást. Ezért, „most azon múlik a dolog, hogy a magyar katonai fórumok mozgásba tudják-e hozni a politikai szerveket annak érdekében, hogy ezek maguktól ajánlkozzanak".2 2 Megismételte Jodl álláspontját: követelést nem támasztanak, de minden önkéntes támogatásért, különösen a gyorsan mozgó csapatokért, hálásak lesznek. Kérte Himert, Werthtel pontosan tisztázza, ha erre kerülne a sor, milyen erőkkel tudnának rendelkezésre állni. Feladatukat a Dél-Hadseregcsoport parancsnoksága fogja meghatározni.2 3 Hitler és a külügyi vonal merev elzárkózása ellenére tehát Haider időt szakított magának, hogy Jodl megnyilatkozásával egybehangzóan, maga is felvesse a magyar csapatok csatlakozásának kérdését, amit minden bizonnyal szükségesnek látott a jövőre nézve. Habár Hitler ezt a katonák kishitűségeként a hadmüveletek túlbiztosításának vélte, az OKW mindenesetre szabad kezet kapott a szükséges tárgyalások kezdeményezésére. Himer a kapott instrukciónak megfelelően ismét felkereste Werthet, aki panaszkodott neki. Nem tudja, mit tartalmaz Hitler Horthynak írt levele. Amennyiben abban nincs nyílt felszólítás az együttműködésre, a tartózkodó politikusokat nehéz lesz cselekvésre bími. A miniszterelnök már tíz nappal ezelőtt is eredménytelenül érdeklődött a német külügyben a magyar részvétellel kapcsolatosan. Úgy látszik, a Führer sem akaija Magyarországot bevonni a háborúba. Himer vigasztalta. Még nem késő a cselekvés, még nincs itt a tizenkettedik óra. Még részt vehetnek az „egyébként hézagmentes keleti arcvonalon" a bolsevizmus elleni harcban.24 Werth 23-án tájékoztatta Bárdossyt, hogy a német hadsereg vezetése bizonyosan kívánatosnak tartja a magyar részvételt a hadműveletekben. Ezt követően délután Barthával Kenderesre utazott a kormányzóhoz. Abban reménykedett, hogy a német hadsereg vezetőivel folytatott üzenetváltásra hivatkozva rábírhatja Horthyt, hogy bízza meg őt a megfelelő mozgósítási előkészületek megtételével. A két katona azonban nyomott hangulatban, eredménytelenül távozott legfelső hadurától, aki arra panaszkodott környezetének, hogy vendégei azzal fenyegetőztek, hogy könnyen forradalmat válthat ki a tisztikar körében, amennyiben Magyarország nem vesz részt a szovjet elleni háborúban. A német összekötő törzs naplójának bejegyzése szerint a kormányzótól visszatérő Werth azonnal tájékoztatta Himert látogatása eredménytelenségéről, aki megjegyezte „úgy látszik Werth nem képes megbirkózni a pillanat nagyságával".25 Bárdossy növekvő ingerültséggel szemlélte a katonák üzenetváltásainak hatását a vezérkar első emberére, aki immár közvetlenül a kormányzót akarta megnyerni törekvéseinek. Ezt tovább fokozta az a levél, melyet Ullein-Reviczky tájékoztatása szerint június 24-én, közvetlenül sikertelen kormányzói látogatását követően kapott tőle. Annak tartalma arra késztette, hogy azonnal megossza azt a miniszterekkel. Ránki György a levelet és az azt követő minisztertanácsot Ullein-Reviczky memóriazavarából eredő tévedésnek tartja. Ervei azonban nem hatnak meggyőzően. így, mint az események menetébe logikusan illeszkedőt és számunkra forrásértékűt fogadjuk 22 Századok, 1965. 6. 1240. 23 Uo. 1241. 24 Uo. 25 Uo.
