Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
524 DOMBRÁDY LORÁND sincs az aggodalomra, ellenkezőleg, hisz hasznot húzhat majd azokból az értékes információkból, melyeket moszkvai diplomáciai képviselőnk bocsát rendelkezésünkre."1 5 Ullein-Reviczky ezt követően a hallottaknak megfelelően a legteljesebb jóhiszeműséggel nyilatkozott a Német Távirati Irodának. Alig telt el egy óra, Bárdossy hívatta és szemrehányással fogadta sajtófőnökét: „Szép kis zűrt kavartál nekem!" ErdmannsdoríTmáris jelentkezett és magyarázatot kért. Kijelentette, nincs szükségük a moszkvai magyar követség közreműködésére. Szívesebben venne részünkről valamiféle szolidaritási gesztust. A legkevesebb amit megtehetünk, az volna, ha megszakítjuk diplomáciai kapcsolatunkat a szovjettel. Bárdossy ezek után azt felelte a követnek hogy „ha ez a Reich hivatalos álláspontja, készek vagyunk e szerint eljárni".16 Ullein-Reviczky ezek után mindenesetre azzal a meggyőződéssel távozott a miniszterelnöktől, hogy a diplomáciai viszony megszakítása lesz a végső határ, ameddig az hajlandó elmenni. A minisztertanács után Bárdossy tájékoztatta a döntésről Erdmannsdorffot és kérte, hozza azt kormánya tudomására. A követnek nem volt észrevétele vagy kívánsága. A diplomáciai viszony megszakítását magától értetődőnek tartotta, mint legkevesebbet, amit Magyarország megtehet. Vörnle János külügyminiszter helyettes délután Saranov szovjet követtel közölte a minisztertanács döntését.1 7 Moszkvában 23-án délelőtt Molotov szovjet külügyi népbiztos is magához kérette Kristóífy József magyar követet és a magyar kormány várható álláspontjáról érdeklődött. Közölte, hogy a szovjet kormánynak „nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben, nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele' '.1 8 Az események gyors alakulása miatt a szovjet kormánynak viszont mielőbb tudnia kell, hogy az ország részt szándékozik-e venni a háborúban vagy semleges kíván-e maradni. Kristófíy csupán magánvéleményének adhatott kifejezést. Nem tartja valószínűnek, hogy Magyarország háborúba szándékozna lépni a Szovjetunióval. Kérte Molotovot, hogy mielőbb felvehesse a kapcsolatot kormányával. Távirata elvben már 24-én Bárdossy asztalán lehetett. О azonban 25-ében jelölte meg annak dátumát. Június 24-én este viszont Kristóífy megkapta a Külügyminisztérium táviratát a diplomáciai viszony megszakításáról, valamint, hogy ezt már Saranowal közölték. Másnap, 25-én 12 órakor át is adta a magyar döntést Visinszkij külügyi népbiztoshelyettesnek, aki Molotov megbízásából fogadta, és vélhetőleg már tájékozódott is Saranovtól. A követ Molotov előző napi érdeklődésére természetesen nem adhatott választ. Kérte, hogy tegyék lehetővé mielőbbi elutazását. Visinszkij fagyosan megjegyezte, hogy sorsa nem lesz jobb, mint Saranové, akit a magyar kormány őrizet alatt tail. Kristófíy és Budapest közötti üzenetváltásra ezt követően már nem kerülhetett sor. Ugyanis, mint erről Kristófíy hazatértekor beszámolt, már június 25-én délután „a követség telefonvonalait kikapcsolták, az épületet az eddiginél szigorúbb őrizet alá vették és a villanyáram-szolgáltatás is megszűnt, tehát a rádiókészülékeket már 15 Ullein-Reviczky Antal: Német háború - orosz béke. Európa, 1993. 94. 16 Uo. 95. 17 Szent-Iuányi i. m. К 63-473. 636. 18 A moszkvai magyar követség jelentései 1935-1941. A dokumentumokat válogatta Peter Astor. Századvég Kiadó, Bp., 1992. 315-316.
