Századok – 1998
Figyelő - Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok (1848-ról 1948-ban) II/477
495 FIGYELŐ Erényi Tibor A NEMZETI ÜNNEP ÉS A PÁRTOK (1848-ról 1948-ban) 1948 elején a politikai életet domináló Magyar Kommunista Pált — immár a hidegháború ismert viszonyai között — rátért céljai megvalósítására. A Politikai Bizottság 1948 februárjában leszögezte, hogy az országban négyféle gazdasági szektor létezik egymás mellett: 1. egyszerű árutermelő, 2. tőkés, 3. államkapitalista, 4. szocialista, amelybe az államosított és állami kezelésbe vett üzemek, szövetkezetek stb. tartoznak. Megállapította: „súlypontban és jelentőségében legfontosabb a szocialista szektor, amely már rányomja bélyegét az egész nemzetgazdaságra."1 Március végén államosították a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemeket és hamarosan feloszlatták a Gyáriparosok Országos Szövetségét. Ugyanekkor gőzerővel folyt a két munkáspárt „egyesülésének" előkészítése. A Szociáldemokrata Párt 1948 március eleji kongresszusán a „munkásegység" hívei győztek, a Magyar* Kommunista Párt bejelentette, hogy június elejéig megtörténik az egyesülés. Az 1948 jűniusi egyesülő kongresszus programnyilatkozata szerint a népi demokrácia „a népszuverenitáson alapuló demokratikus parlamentarizmusra épül", biztosítja a demokratikus szabadságokat, „de nem ad teret a demokrácia ellenségeinek, nem engedi, hogy a szabadságjogokkal népellenes politikai irányzatok és csoportok visszaéljenek". A koalíciós kormányzat helyére az egyesült párt „űj függetlenségi frontot", a népi egység politikai tömegszervezetét kívánja állítani.2 (A közvetlen demokrácia kérdése semmilyen vonatkozásban sem vetődött fel.) A külpolitikai vezértétel: megbonthatatlan barátság a Szovjetunióval és a szomszédos népi demokráciákkal, melyekben hasonló folyamatok zajlanak le, mint Magyarországon. Föderációról vagy konföderációról, mint a Pravda 1948. január 28-i cikke megállapította: szó sem lehet. Németország kettéosztása ténnyé vált, csakűgy, mint a „titóizmus" megbélyegzése: fennállott annak a veszélye, hogy Berlin helyzetét illetően tényleges konfliktus alakul ki. A szembenállás szerves része volt, hogy a Szovjetunió a Marshall-tervhez való csatlakozást kategorikusan megtiltotta. Nem mehetünk bele annak taglalásába, hogy a hidegháborús helyzet kialakulásáért melyik felet terheU a felelősség. Mindkettőt. Mindkét hatalmi csoport saját pozícióinak javítására törekedett, bár új világháború kitörését igyekezett elkerülni. 1 Ld. A Magyar népi demokrácia története. Szerk. Balogh Sándor - Jakab Sándor. Kossuth. 1978. 128. 2 I. m. 133.
