Századok – 1998
Kisebb cikkek - Kovács István: Jerzy Bulharyn javaslata a lengyel légió megalakítására és egy szerződés keletkezésének talánya II/466
470 KISEBB CIKKEK a bécsi udvar kelletlen jóváhagyásával szervezett galíciai nemzeti gárdák tagjainak összlétszáma mozgott 20 000 fő körül. Igaz, inkább papíron, mint a valóságban. Amennyiben a lengyel nemzetőrök egytől egyig átjöttek volna Magyarországra, már meg is lett volna a tervezett légió. Ez azonban ugyanolyan irreális elváráson alapuló számítgatás volt, mint azoké a lengyel emigránsoké, akik az 1790-es évek végén azt hitték, hogy az osztrák és az orosz hadsereg 100 000 lengyel rekrutája a francia hadsereg mellett harcoló légió létszámát 100 000 fővel gyarapíthatja.1 2 (A napóleoni lengyel légiók maximális létszáma [egy adott időben] még a 15 000 főt sem érte el.) A galíciai nemzeti gárdák legfontosabb gyakorlati feladata az volt, hogy a rendet minden esetben fenntartsák. Akkor is, ha az udvar; 1846-os praktikájához híven, a parasztokat a nemzeti és a radikális társadalmi mozgalom hívei ellen lázítaná. Tény azonban, hogy a magyarországi lengyel légiók szervezőinek mindegyike komolyan számított a nemzeti gárdák tagjaira. Bulharyn leszögezte a tervezetében, hogy a magyarországi háború befejezése után a lengyel nemzet maga rendelkezik a légióval, s a fegyverzetét, felszerelését magával viheti hazájába. A magyar-ok viszontszolgálata: kötelezik magukat, hogy a lengyeleket nemzeti felszabadító harcukban támogatják.1,5 A hajdani lovassági tisztnek, úgy tetszik, sikerült meggyőznie Kossuthot, aki szóban talán ráállott a feltételek mérlegelésére vagy esetleg elfogadására. Az a kilátás, hogy a légió révén Magyarország tobb mint ezer képzett tisztet kaphat, bizonyára elnyerte a tetszését. Emellett Bulharyn azt is vállalta, hogy a cél érdekében személyesen lép kapcsolatba az ilyvói Nemzeti Tanáccsal. Kossuth felajánlotta neki, hogy Batthyány Lajos miniszterelnöktől meghatalmazó levelet kér számára, „de (mint az emisszárius-jelölt írja) én, tudva, hogy Kossuth neve nemcsak Magyarországon, hanem Galíciában is mennyire népszerű, kijelentettem, hogy sokkal jobb lenne, ha a felhatalmazás tőle származna. Kossuth köszönetet mondott a lengyeleknek az irányába tanúsított bizalomért. Megírta a levelet, amelyben igazságot szolgáltatott nekem és boldogtalan nemzetemnek, amelyről gyönyörű szavakkal emlékezett meg. Egyúttal arra is megkért, hogy befolyásomat latba vetve járjam ki, hogy az 1831-es lengyel háború oly nagy hírnévre szert tett generálisainak egyikemásika, mint például Dwernicki tábornok, Magyarországra jöjjön."1 4 Bulharyn azonban nem tudott ígéretéhez híven azonnal útra kelni, ismét elővette hidegleléses nyavalyája, amely a nyár folyamán már hetekre ágynak döntötte. (Akkor havasalföldi útjában akadályoztameg.) Csak október elején utazhatott Galíciába, hogy küldetésének eleget tegyen. Kapcsolatba lépett az ilyvói Nemzeti Tanáccsal - eredmény nélkül. Ilyvói megjelenése mégsem volt haszontalan. Mint a magyar kormány képviselője erjesztette és erősítette a különféle csoportokban, bizottságokban s végső soron az ilyvói Nemzeti Tanácsban is a Magyarországon megszervezhető lengyel légió eszméjét. A nowy targi kerületi Nemzeti Bizottmány Nyilatkozata a szomszéd magyarokhoz október 27-én jelent meg a Közlönyben. Vélhetnénk, hogy e publikáció és a lengyel légió felállításáról kötött megállapodás ténye között kapcsolat van, Íriszen oly rövid idő választja el a két dá-12 Pachoríski, Jan: Generat Henryk Dbrowski 13 Buíharyn: 44. 1755-1818. Warszawa, 1981: 174. 14 uo.: 44-45.
