Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 387 fizikai, akár erkölcsi személy, nem vitathatjuk el. Amennyiben egy nép mint véges egész (önálló individualitás) lép elénk, úgy jogosultsági köre kétségbevonhatatlan".7 9 Itt azonban fordít egyet mondandóján, s az önálló individualitás fikciója helyett (egy nép magát individualitásnak tekinti), a fogalmat objektív attribútumként fogja fel, amellyel viszont nem a nemzetiségek, hanem az államok rendelkeznek. Ebben az értelemben igazolódik a címben előfeltételezett ellentmondás: „szükséges, hogy az, aminek mint nemzetiségnek bizonyos feljogosítást kívánunk adni, mindenekelőtt mint különös individualitás jelenjék meg. Ennek mindenütt, ahol az állam fogalma a nemzetiségével nem azonos, szükségképpen az előbbinek felbomlásához kell vezetnie."80 Ezt követően Eötvös az államot fenyegető veszély nagyságára kívánja felhívni a figyelmet. A veszély fő oka: „E [ti. a nemzetiségről alkotott] fogalmak újak, minden más fogalomnál újabbak"8 1 Eötvös tehát ellentmondásba kerül mindazzal, amit a bevezetőben mondott a nemzetiség „ismételt" előtérbe kerüléséről, s új értelmezésének megfelelően mintegy helyesbíti is nézeteit az antik és középkori patriotizmus jellemzőiről: „Sem a római birodalomban, melynek romjain civilizációnk részben kialakult, sem a birodalmat romba döntő népeknél nem találjuk meg azon fogalmakat, melyek alapul szolgálnak a jelen nemzetiségi törekvéseihez. Ott a római polgárság fogalma a származási különbséget háttérbe szorította, emitt pedig nem találunk olyan népet, amelynél a származás vagy nyelv azonossága vagy különbözősége az elkülönülés alapjául vétetett volna"82 , illetve „[a középkorban] az állam összefüggésében soha nem használták a nemzetiség fogalmát abban az értelemben, mint most mi".8 3 IV-V. fejezet. A március 4-i alkotmány kritikája I.: a meghirdetett egyenjogúság tartalma és a tervbe vett birodalmi gyűlés működésének akadályai A IV fejezet rövid, átkötő szövege után, amely kimondja az I-III. fejezetben felállított elvek alkalmazhatóságát az osztrák birodalomra, az V fejezetben Eötvös rátér az 1849. március 4-én kibocsátott olmützi alkotmány tárgyalására. A röpirat innen kezdve bevallottan kapcsolódik 1848-1849 politikai eseményeihez. A forradalom alkotmányos és szellemi mozgalmainak szempontjából a benne foglaltak az előzmények nélkül is megérthető, önálló egészet alkotnak. Eötvös gondolatmenete áttekinthető és meggyőző erejű. Két kérdést tesz fel: 1.: Milyen követelések támadtak az osztrák birodalomban a nemzetiség nevében'?"; 2.: „Hogyan elégíthetők ki e követelések a március 4-i alkotmány alapján?".8 4 Az elsőre nézve, a nemzetiségi sajtóra, az uralkodóhoz benyújtott petíciókra és a birodalmi kormány beszédes hallgatására hivatkozva kimondja, hogy a „teljes egyenjogúság"-on a birodalmi közvélemény sem az egyenlő egyéni szabadságot, uu. 80 Eötvös, i. m., 36. 81 Eötvös, i. m., 41. 82 Eötvös, i. m., 38. 83 Eötvös, i. m., 39. 84 Eötvös, i. m., 47.
