Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
388 GÁNGÓ GÁBOR sem a tartományi önkormányzatot nem érti, hanem „a nyelvek egyenlő állásált] az államéletben, illetve az állam kötetezettségé[t] arra, hogy a közhivatalokat a különböző nemzetiségek számszerű arányában ezeknek képviselőivel töltse be".8 5 Eötvös a reformkori politikai csatározásokban tőle megszokott éleslátással, iróniával festi az olvasó elé a többnyelvű birodalmi gyűlés Bábelét: „[Hjogyan lehet e követelésnek eleget tenni anélkül, hogy ez gyakorlatilag lehetetlenné ne tegye az ügyek irányítását? Ahol tíz nyelven viszik az ügyeket; ahol a törvényhozásban a miniszterhez olyan nyelven interpellálnak, melyet nem ért, és az interpellációra csak tolmács segítségével tud válaszolni; ahol filológiai kutatások szükségeltetnek ahhoz, hogy az elnök valakit rendre tudjon utasítani; ahol azok, akik a legfőbb hatóságok ügyeit vezetik, alárendeltjeikkel nem tudják megértetni magukat, és fordítások egész során keresztül kormányoznak; végül, ahol csak a nyelvtehetség megítélésére van szükség annak eldöntéséhez, hogy valaki mennyire alkalmas állami szolgálatra, és — ahogy Kínában az írásjelek nehézségei miatt az élet nagy része az írás tanulásával telik — azok, akik közszereplésre készülnek, megőszülnek, amíg minden nyelven magtanulnak beszélni, melyre szükségük van ahhoz, hogy magasabb hivatalokban önállóan tevékenykedhessenek: ott az állam nem felelhet meg feladatának."8 6 Ez Eötvös válasza az általa feltett második kérdésre, s ennek megfelelően állítja fel az alternatívát: „Ha egységes Ausztriát akarunk, akkor fel kell adnunk egyet a kettő közül. Vagy a nemzetiségi egyenjogúsítás fogalmát a neki tulajdonított értelemben, vagy pedig az alkotmányos államét. "87 VI. fejezet. A március 4-i alkotmány kritikája II.: az alkotmányosság Az e fejezetben foglaltak megértését megnehezíti, hogy Eötvös az „alkotmány" szót kettős jelentésben használja. Alkotmány a képviseleti rendszer és a parlamentnek felelős kormány alapjául szolgáló alaptörvény is, és alkotmánynak nevezi azt az általa szorgalmazott statútumot is, amely a birodalom közigazgatását átfogóan szabályozná, jóllehet a tulajdonképpeni alkotmányos elvek félretételével. Eötvös e fejezet legelején hitet tesz amellett, hogy nincs kétsége ,,[a]z alkotmányos szabadság elvének végső diadala felől",8 8 azonban ennek hamaros bekövetkeztét az osztrák birodalomban nem tartja valószínűnek. Ennek oka nemcsak az államférfiak akaratában, hanem az egyes emberek érzelmeiben és meggyőződésében is rejlik. Eötvös az egyszerű emberek állhatatosságát és a nemzetiségi érzésnek a valláshoz való hasonlóságát fejtegeti, majd levonja a következtetést: „Ausztria népei a nemzetiség eszméjéért a legmagasztosabbat kísértették meg: nem fognak egykönnyen veszteg maradni követeléseiket illetően. [... N]em fogják feladni a nemzetiségelvet, mielőtt mindent meg nem kíséreltek, hogy a közte és az alkotmányos szabadság közti ellentétet kiegyenlítsék."8 9 Ezért fel kell adni a március 4-i alkotmány alapelveit egy új alkotmány érdekében. A nemzetiségi moz-85 Eötvös, i. m., 48. 86 Eötvös, i. m., 54-5. 87 Eötvös, i. m., 56. 88 uo. 89 Eötvös, i. m., 59.
