Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
374 GÁNGÓ GÁBOR zekből a tudománytörténeti szövegösszefüggésekből fogok kiindulni. Egyrészt e hagyományos szempontokat igyekszem szerkezethez kötötten, a vonatkozó szövegrészekhez kapcsolódva jobban megvilágítani, másfelől legjobb tudásom szerint felhívom a figyelmet a röpirat eddig kevéssé szem előtt levő tartalmi vonatkozásaira. A hivatkozások során az Egyenjogúsítás... első német kiadásának oldalszámaira utalok. Az idézeteket a modern, kritikai kiadáshoz készült új fordításomból vettem át. Bevezetés. A történeti nézőpont A röpirat bevezetőjének érvelése a szerző önnön helyzetmeghatározásának (az elfogulatlan politikai elemző nézőpontjának) helyességét van hivatva alátámasztani: „Nem pártbrosúrát akartam írni — összegez a Bevezetés végén Eötvös —, s ez [...] csak úgy lehetséges, ha az ember magát a legtárgyilagosabb szemléletre kényszeríti."17 A tárgyilagos szemlélet alapvető előfeltétele a távlat; feltehetően e követelményből adódik ama „ideiglenes" meggyőződés a nemzeti eszme jelentőségéről, amelyen azután a későbbiekben túllép, nevezetesen: kora nemzetiségi mozgalmainak a nyugati civilizáció ezeréves folyamatába való beágyazásával a nemzeti érzés efemer jellegére mutat rá. A nacionalizmus lehetséges jövőbeni eltűnésére azonban nem magának a nacionalizmusnak mibenlétéből következtet, hanem a történeti struktúrák végességének ellenpélda nélkül állóan általános tapasztalatából. Ez áll a hátterében azon illúziónak, melynek Eötvös átadja magát akkor, midőn korát a nacionalizmus hanyatlása korának láttatja („a nemzetként való elismertetés érdekében kifejtett nyomás [...] nem [...] egyéb, mint egy kialvó fény utolsó fellobbanása, görcsös kapaszkodás a legnyomorultabb tárgyba, melynek segítségével a fuldokló menekülni próbál, éppen mivel kicsúszni érzi a talajt a lába alól").1 8 A röpirat legelső mondata ennek megfelelően beszél a nemzetiség eszméjének „ismételt" előtérbe kerüléséről.1 9 A nemzetiségi eszme történeti előzményeiként felhozott példái (az antik polgárjog, a középkori regionális tudat stb.) persze nem adhatnak magyarázatot az Eötvös feltette kérdésekre, melyek annak idő- és népszerűségére, illetve lehetséges következményeire vonatkoznak. Nem is veszi őket figyelembe a válaszok megfogalmazása közben. A következményeket firtató kérdés („Milyen befolyást gyakorol e fogalom jelenlegi viszonyaink alakulására?")2 0 a bevezetőben kérdés is marad, hiszen erre maga az egész röpirat válaszol. A „Hogyan történhetett, hogy épp most akaszkodik mindenki ilyen erővel e fogalomba?" kérdésre itt adott felelete értelmében a nacionalizmus visszahatás a 18. század egységesítő kulturális-civilizációs jelenségeire, amikor is ,,[v]alamenynyi udvarban, ahonnan a kor valódi és álműveltségének egy része kiindult, azon fáradoztak, hogy elsajátítsanak bizonyos általános formákat, melyeket XIV Lajostól tanultak el".2 1 Akkor „az ember arra volt büszke, hogy tizenhat őse van, saját 17 [Eötvös József,] Uber die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Osterreich, Pest, Hartleben, 1850, 14. 18 Eötvös, i. m., 11. 19 Eötvös, i. m., 3. 20 Eötvös, i. m., 11. 21 Eötvös, i. m., 12.
