Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 375 címeipajzsa és saját színei, [...] ma pedig a haza címerére, színeire és népe történelmére".2 2 Eötvös a nacionalizmus kialakulását ekképpen — e fejezetben legalábbis — az egymást folytonosan váltó ellentétek primitív történeti sémájával indokolja. Ennek szemléltetése érdekében a 18. század történelméből ezúttal egy felszínes jelenséget emel ki, a kozmopolita udvari kultúrát, annak ellenére, hogy másutt (pl. Pauperizmus című tanulmányában)2 3 jó szemmel veszi észre a század örökségének lényegesebb elemeit, úgymint a szabadság és egyenlőség kultuszát, a vallásos érzület meggyengülését és a hagyományos közösségi keretek felbomlását. E helyütt mulasztja el Eötvös — pedig az ismeretei megvoltak hozzá —, hogy a korban uralkodó organikus (a modern irodalomban2 4 „perennialistá"-nak nevezett) nemzetfelfogást egy tudománytörténetileg teljesen új, később modernistának elkeresztelt szemlélettel váltsa fel, amely tipológiájának megalapozásakor elsősorban a felvilágosodás eszméinek és a gazdasági laissez-faire-nek társadalmi következményeire tekint.25 E mulasztás azért érdekes, mert röpiratában Eötvös — amint arról rövidesen szó lesz — két lappal később magától értetődően az olvasó elé tárja a modernista nemzetfelfogás alapvető felismerését a nacionalizmus versenyszellemű és kirekesztő jellegéről. A nemzeti érzés állítólagos korai formáinak történeti elemzése során Eötvös mindazonáltal tesz két olyan megállapítást, amelyek a röpirat egész szövegében érvényben maradnak. Eötvös egyrészt, ismeretesen, a harmadik bekezdésben határozottan előrebocsátja, hogy „a faji különbség [...] minden jelentőségét elvesztette", „s egész Európát, de főleg azt a részét, ahol a nemzetiség eszméjéért a leghevesebben küzdenek - kevert fajok lakják".2 6 Ezzel nem kevesebbet mond ki, mint azt, hogy a nemzetiségi kérdést kizárólagyogt — bár egyelőre nem világos, természeti avagy történeti jogi — problémának tekinti. Annak előfeltételezésével, hogy Ausztriát — „ahol a nemzetiség eszméjéért a leghevesebben küzdenek" — „kevert fajok lakják", elutasítja annak a létjogosultságát, hogy a birodalom népeit alkotó egyes emberek tipikus külső és belső jellemvonásaiból következtetéseket lehessen levonni a népek életképességére avagy esetleges igényeire. Igaz, hogy a rasszista megfontolásoknak csak Darwin fellépte után lesz nagyobb keletje Ausztriában,2 7 de az ötvenes évek elején csak a franciaországi irodalomban kellett tá-22 Eötvös, i. m., 13. 23 Vo. Gángó Gábor, 'Thiers, Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról', in: Századok 130 (1996/1.), 129-48. 24 Smith, Anthony D.,'A nacionalizmus', in: Bretter Zoltán-Deák Ágnes, szerk., Eszmék a politikában: a nacionalizmus, Pécs, Tanulmány, 1995, 9-24. 25 Deutsch, Karl W, Nationalism and Social Communication: An Inquiry into the Foundations of Nationality, London, 1953. és uő, Der Nationalismus und seine Alternativen. (Serie Piper), (München, R. Piper, 1972.); Gellner, Ernest, Nations and Nationalism, (Oxford), Basil Blackwell, 1983. 26 Eötvös, i. т., 3-4. 27 Fröbel, Julius, Theorie der Politik, als Ergebniss einer erneuerten Prüfung demokratischer Lehrmeinungen I-II., Wien, Carl Gerold's Sohn, 1861-1864, II. 87-109.; Gumplowicz, Ludwig, Raçe und Staat. Eine Untersuchung über das Gesetz der Staatenbildung, Wien, G. J. Manz, 1875. Fröbelről: Deuerlein, Ernst, Föderalismus. Die historischen und philosophischen Grundlagen des föderativen Prinzips, (München), Paul List Verlag, (1972), 110-5. Gumplowiczról: Nyíri Kristóf, 'Nemzettudat mint filozófia Ciszlajtániában', in: uő: A Monarchia szellemi életéről, Budapest, Gondolat, 1980, 66-76.
