Századok – 1998

Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327

A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG 359 elfogadta a vezérkari főnök, Gaál Miklós alezredes és Perczel előterjesztését: Meg kell előzni az ellenséges támadást, s legalább az egyik szembenálló sereget vissza kell nyomni. A támadást az is indokolta, hogy Perczel csak november közepéig számíthatott a veszprémi a somogyi nemzetőrök táborban maradására. így november 8-án kezdhetett utoljára viszonylag nagy erőkkel támadásba úgy, hogy arra serege legjavát mozgósíthatta. A támadást Varasd ellen a folyóátkelés nehezítette, adódott tehát a stájerországi irány, ahol ilyen akadály nem állta a magyar sereg útját. Perczel aggodalma indokolt volt; Nugent és Dahlen már október 27-én megegyeztek abban, hogy bármelyiküket is éri támadás, a másik a magyarok hátába kerülve támadni fog. Perczel az akcióra négy zászlóaljat, 12 löveget, és három század huszárt mozgósított. A Radetzky-huszárok szakaszát a varasdi híd felé küldte, s az ott lévő három löveggel lövette az ellenség túlparti állásait. Perczel 8-án hajnalban Friedau felé indította csapatait. Elővédje reggel 6 órakor Polsteraunál megrohanta és részben elfogta, részben elkergette a cs. kir. előőrséget. A cs. kir. elővéd Friedau előtt még két ízben próbálta útját állni Perczel seregének, de a magyar tüzérség elűzte őket. Az erdőben megbúvó vadászokat a Zrínyi-szabadcsapat csatárlánca szorította vissza. A friedaui cs. kir. helyőrséget 12 század gyalogság, négy század dragonyos és egy hatfontos üteg képezte. A város előtt Perczel szétbontakoztatta csapatait. A jobbszárnyon a Hunyadicsapat, középen a szabolcsiak, a balszárnyon a Zrínyi-csapat nyomult előre. A zalaiak tartalékban maradtak. Perczel személyesen jelölte ki a tüzérség tüzelőállását. Négy lövege lőni kezdte az ellenséges tüzérséget; a másik 8 ágyút a hely szűke miatt nem lehetett felállítani. A Zrínyiek egy százada szuronyt szegezve rohanta meg s kényszerítette visszavonulásra az ellenséges tüzérséget. A gyalogság bevette a várost. A rohamban különösen a szabolcsiak és a Zrínyiek tüntették ki magukat. A szabolcsiak ostrommal bevettek egy házat, s lefegyverezték a bent lévőket. Ekkor a Zrínyiek egy százada szintén megrohanta a házat, s olyan erősen tüzelt, hogy a városba benyomuló huszárok is megálltak. így az ellenség két lövege is időt nyert a menekülésre. A cs. kir. csapatok a várostól nyugatra húzódó magaslatokon fedett tüzelőállásból hat löveggel lőtték a magyar tüzérség említett négy lövegét. Félórás ágyúpárbaj után a cs. kir. tüzérség két löveg kerekeit szétlőtte. Most a két tarack egyedül maradt, de így is képes volt megfelelni az ellenséges tüzérségnek. A tüzelés 11 óráig folyt, s ekkor Perczel elrendelte a visszavonulást. Az ellenség Gross-Sonntagra vonult vissza, s nem üldözte Perczeit. Másnap Perczel arról értesült, hogy Jellacic határőrzászlóaljai és négy 12 fontos löveg érkeztek Grazba, Csáktornya ostromára. Haditanácsot tartott, amely úgy döntött, hogy két nap múlva feladják a Muraközt. Perczel abban reménykedett, hogy e viszszavonulást, nyugodtan hajthatja végre. Serege november 11-én hagyta el az áradás által „csaknem Balatonná" vált Muraközt. Ez az utolsó pillanatban történt, mert a Mura vize az átkelés után pár órával elvitte a letenyei hidat. Az elkövetkező hónapot Perczel serege rendezésével s gyarapításával töltötte. Vas, Zala és Somogy megyék újoncaiból újabb zászlóaljakat szervezett. Csapatai többször is átlépték a Murát, s minden alkalommal sikerült meglepnie a szemben álló erők parancsnokait. November végén lövette a légrádi horvát állásokat, mire nemcsak a horvát, hanem a stájer hadsereg jelentős része is e veszélyeztetett pontra sietett.