Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
360 HERMANN ROBERT December közepén arra készült, hogy ismét megszállja a Muraközt, ám a es. kir. fősereg bekövetkezett támadása megakadályozta ebben.89 Összegzés Az 1848 őszi hadjáratban a magyar hadsereg komoly hiányosságai ellenére kiváló teljesítményt nyüjtott, s ebben múlhatatlan érdemei voltak Batthyány Lajos miniszterelnöknek és az általa létrehozott hadügyi adminisztrációnak. A hadjárat kezdetén mutatkozó nyomasztó ellenséges létszámfölényt ugyan mindvégig nem sikerült teljesen kiegyensúlyozni, de szeptember végén a hadszíntér egészét tekintve nagyjából egyenlő erők álltak szemben egymással. Ilyen esetben mindig a védekező fél oldalán van az előny, s a magyar hadvezetés ezt jól ki is használta. Jellacic hadvezéri tehetségtelensége szintén komolyan hozzájárult a magyar sikerhez, ám önmagában kevés lett volna hozzá. A bán hadászatilag lényegében már szeptember közepén elveszítette a hadjáratot, hiszen túlerejének pszichikai hatására épített haditerve már ekkor megbukott. Ezt követően minden nap csak a magyar felet erősíthette, s a horvátokat gyengíthette. Alapvető fordulatot csak az hozhatott volna, ha az uralkodó már ekkor nyílt támogatásban részesíti a bánt, ám erre nem került sor. A pákozdi sikert ugyanakkor nem kell túlértékelnünk. A csatát követő visszavonulás során történtek megmutatták a magyar haderő gyenge pontjait, s továbbra is megmaradt a horvát haderő kétszeres létszámfölénye. Ezek után tökéletesen érthető, hogy Móga és tisztj ei a horvát haderő kiszorítására törekedtek, s meglehetősen óvatosan üldözték a nyugat felé visszavonuló bánt. Noha átfogó tervezésnek a dunántúli magyar hadmozdulatokban a források alapján nemigen van nyoma, az egymástól távol lévő magyar csapatok október végéig hadászati szempontból jól együttműködtek, s kitűnően használták ki a hadászati belső vonal előnyeit. 1848 szeptember közepén megszakadt az összeköttetés a horvát fősereg és Horvátország között; szeptember - október fordulóján sikerült megakadályozni a Jellacic és Roth közötti kapcsolatfelvételt. Október elején Nagykanizsa felszabadításával hetekre megbénították a horvát- és stájerországi csapatok működését; és Perczel Mór hadosztálya éppen időben érkezett ahhoz, hogy megakadályozza Zala megye esetleges újabb megszállását. Vidos Nagykanizsát felszabadító csapatai szintén éppen időben érkeztek ahhoz, hogy részt vegyenek a Todorovic-hadoszlop kiűzésében, s ezáltal kedvező helyzetet teremtettek Perczel zalai hadjáratához. A magyar fősereg a schwechati vereség után olyan gyorsan reagált Simunich betörésére, hogy ez egy teljesen reguláris haderőnek is becsületére vált volna. Komárom, Lipótvár és Eszék biztosítása olyan előnyt jelentett, amely az elkövetkező téli hadműveletek során komolyan hozzájárult a katonai összeomlás elkerüléséhez. A magyar hadsereg teljesítményének értékelésekor a taktikai „osztályzatok" már kevésbé kedvezőek. Két megsemmisítő győzelem (Székesfehérvár, október 3.; Ozora, október 7.) mellé három taktikai kudarcot sorolhatunk (Nagykanizsa, október 3.; Salamonfa és Horpács, október 11.; Jablonic, november 4.) Nem feledhetjük el 89 Perczel ténykedésére ld. Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zalai Gyűjtemény 36/11. Zalaegerszeg, 1995.
