Századok – 1998

Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327

350 HERMANN ROBERT A szlovák betörés ráirányította a figyelmet a lipótvári erődre is. A várőrség parancsnoka, Bibra ezredes kihirdette az október 3-i császári manifesztumot, s ezzel nyilvánvalóvá tette megbízhatatlanságát. Abban nem reménykedett, hogy az erődöt a rendelkezésére álló csekély erőkkel megvédheti. Ezért azon gondolkodott, hogy a megmenthető lövegekkel elhagyja Lipótvárt, a hátrahagyottakat pedig beszögelteti. Október 13-án azonban megjelent az erődben Jeszenák János báró, nyitrai kormánybiztos, s felszólította a várparancsnokot a magyar zászló kitűzésére. Október 16-án a várban lévő négy román határőrszázad kivonult, s Jeszenák 300 nemzetőrt rendelt az erőd védelmére.67 A Délnyugat-Dunántúl felszabadítása és Jellacic üldözése Ezzel egyidőben a Dél-Dunántúlt is sikerült felszabadítani. Jellacic csapatainak betörése után Csány László, a Dráva-vidék teljhatalmú kormánybiztosa arra utasította a Drávánál lévő nemzetőrzászlóaljakat, hogy hagyják el az őrvonalat, s próbáljanak meg Keszthelynél csatlakozni az ott összpontosítandó magyar hadsereghez. Ezt a feladatot kapta Vidos József alispán is, aki a három zászlóaljból álló vasi mozgósított nemzetőri ezred parancsnoka volt. Batthyány szeptember 19-én a vasi népfelkelés parancsnokává nevezte ki Vidost, majd másnap egy nagy önállósággal járó feladattal bízta meg. A miniszterelnök úgy vélte, hogy Jellacic betörése és előnyomulása esetén a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség erőinek a bán háta mögött kellene benyomulniuk Horvátországba. Egy ilyen tervet ajánlott kidolgozott formában Gaál Miklós, nyugalmazott cs. kir. mérnökkari alezredes is. Gaál arra hivatkozott, hogy a horvát invázió után Horvátország katonai szempontból üres, tehát az akció sikerrel kecsegtet. Batthyánynak tetszett a terv, s végrehajtásával Vidost bízta meg. A vasi alispán parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson, Somogy, és természetesen Vas megyék nemzetőrségét is. Vidos a rendeletet szeptember 23-án kapta meg. Ezrede ekkor már Vas megyében tartózkodott. Vidos a tüzérséget és lovasságot, no meg egy vezérkari tiszt küldését kérte, mivel nemcsak katonai rangja nem volt, de önnön képességeiről is úgy gondolta, „én csak lelkesíteni, de nem sereget katonailag csatáztatni tudok". Vidos számára komoly gondot jelentett a kimozdított nemzetőrök ellátása is. A horvátországi betörést e körülmények között kétes sikerűnek vélte, de mégis megindította csapatait Zala megye felé. Az onnan kapott hírek szerint a Muraközt 2000 horvát tartotta megszállva. Vidos úgy vélte, hogy „ezen öszves fölkelő népet hosszasb időig együtt tartam lehetetlen, kivált, ha az idő viszontagságai mellé az élelmi hiány is csatlakozand". Ezért azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy a nemzetőr sereggel minél előbb támadjanak meg egy ellenséges csapatot, „hogy nagyszerű tömegével morzsolná tönkre". A korlátozott méretű akció ideje csakhamar elérkezett. Szeptember végén Vidos levelet kapott a Zala megyei bizottmánytól, amelyben ez tudatta, hogy a Nagykanizsát 67 Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben. Bp., 1937. I. к. 188-255., 276-277.; Gustav Ritter Aman von Treuenfest-. Geschichte des к. k. Infanterie Regimentes Nr. 50. Friedrich Wilhelm Ludwig Grossherzog von Baden. 1762 bis 1850 zweites Siebenbürger Romanen-Grenz-Infanterie-regiment Nr. 17. Wien, 1882. 260-267.; Rabár Ferenc-. Lipótvár ostroma 1848-1849-ben. HK 1988. 362-365., MOL HM Ált. 1848:8560.