Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG 351 megszálló horvát csapatok letartóztatták a megye kormánybiztosát, Horváth Vilmost. A megye segítséget kért Vidostól a kormánybiztos kiszabadítására és Nagykanizsa felszabadítására. Ezzel a támadással Vidos elvághatta Jellacic egyik fő utánpótlási vonalát is. A Nagykanizsát és környékét megszálló horvát csapatokat Albert Nugent alezredes, a stájerországi cs. kir. főhadparancsnok, Laval Nugent táborszernagy fia vezette. A csapatok létszáma kb. 2000 fő volt. Vidos azt tervezte, hogy az időközben beérkező somogyi, és a Nagykanizsa környékén található zalai nemzetőrökkel, illetve a parancsnoksága alatt álló vasi, soproni és veszprémi nemzetőrökkel, összesen 12 750 fővel október 4-re körülveszi a várost, s a visszavonulás minden útját elvágja. Nugent alezredes azonban megneszelte a dolgot, s október 2-ról 3-ra virradó éjjel kiürítette a várost, s megszállta a jól védhető zsidótemetőt, a Kiskanizsáig húzódó erdőt és a várostól délre lévő dombokat. Október 3-án az a hír terjedt el Nagykanizsán, hogy a horvátok ki akarják rabolni és fel akarják gyújtani a várost. A szeptember 11. óta átvonuló horvát erők magatartásának ismeretében ez egyáltalán nem tűnt valószínűtlennek. így a kanizsai polgárok kaszára-kapára kapva megtámadták a városban lévő horvátokat, és félreverték a harangokat. A csatazajra Vidos, akinek azonban ekkor még csak 6000 embere volt, is beavatkozott a küzdelembe. A visszavonuló horvátok felgyújtották Szentmiklóst, s elűzték az útjukat elállni próbáló zalai nemzetőröket. A sötétségben a horvátok már viszonylag könnyen elérték Légrádot. A Kiskanizsára küldött magyar csapatok két század határőrbe ütköztek. Ezek sortüzet adtak, de aztán jónak látták Kottorin át a Muraközbe visszavonulni. Másnap Letenye felől egy fél század horvát határőr érkezett Kiskanizsára. A helybéliek megrohanták őket, mire a horvátok megadták magukat. A polgári lakosság azonban — a horvátok korábbi fosztogatásai miatt — az egész osztagot lemészárolta. A harcokban a horvátok kb. 200 halottat, sebesültet és foglyot veszítettek. A magyar veszteségekről nincsenek adataink. Az akció érdekessége, hogy nemzetőri erők sorkatonaság, lovasság és tüzérség nélkül mértek vereséget egy felkészült reguláris egységre. Vidos eredeti szándéka az volt, hogy a Vas megyéből beérkező huszárokkal és a többi erővel visszafoglalja a letenyei hidat, de aztán azt az utasítást kapta az OHB-tól, hogy akadályozza meg Jellacic és a Bécsből számára érkező erősítések egyesülését. Október 6-án serege nagy részével északnak, Veszprém, majd Vas megyébe indult. Ezzel Zala megye ismét védtelen maradt. A megye október 7-én azt jelentette az OHB-nak, hogy Vidos seregének távozása után a megyében csupán 104 huszár, a zalai önkéntesek, a soproni nemzetőr század és a somogyi nemzetőrség marad, de ezekre sem nagyon lehet számítani.6 8 Október elején Jellacic újabb támadásra készült, ezért megállt Mosonnál. Itt akarta megvárni a Felvidékről és Bécsből érkező erősítéseket. Itt érte a hír, hogy az uralkodó Lamberg halálhírét véve, de az ő pákozdi kudarcáét még nem, október 3-án feloszlatta a magyar országgyűlést és őt nevezte ki Magyarország teljhatalmú királyi 68 Varga János 205-250., Urbán, 1985. 789-791., Hermann: Vidos 58-60. - Albert Nugent életrajzát ld. Hauptmann I. 179.
