Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
342 HERMANN ROBERT környékén akarta feltartóztatni a bán seregét. Szeptember 26-án azonban a rövid utóvédharc után — amelyben néhány huszár foglyul esett — feladta a várost, s viszszavonult a Velencei-tó északi partjára.55 A nádor távozásával előállt politikai bizonytalanságot azonban enyhítette, hogy közben Bécsben is felülkerekedni látszottak a megbékélés erői. Szeptember 25-én az uralkodó királyi biztossá és minden Magyarországon található fegyveres erő főparancsnokává nevezte ki gróf Lamberg Ferenc altábornagyot. Batthyány abban reménykedett, hogy Lamberg meg fogja állítani Jellacicot, s mivel úgy tudta, hogy az altábornagy a táborba megy, ő maga is oda sietett, hogy ellenjegyezze Lamberg kinevezését. A kinevezett királyi biztos azonban a fővárosba utazott, ahol — miután Batthyány távollétében az országgyűlés Kossuth indítványára törvénytelennek nyilvánította kiküldetését — szeptember 28-án a hajóhídon a felbőszült tömeg áldozatául esett.56 Pákozd, 1848. szeptember 29. Móga altábornagy szeptember végén sem érezte magát elég erősnek az ellenálláshoz, s a fővárost fedezésére Martonvásárig akart visszavonulni. Miután Batthyány a magyar táborban nem találta Lamberget, szeptember 27-én fiitárt küldött a bán székesfehérvári főhadiszállására. A futár magával vitte Lamberg kinevezésének nyomtatott példányát. Jellacic — az előző hetek Bécsből kapott biztatásai után — nemigen hitt a küldetésben; azonban a futár ahhoz időben érkezett, hogy a bán visszavonja a másnapra már kiadott támadási parancsot. A kinevezés hitelességének tisztázása érdekében beleegyezett abba is, hogy 24 órás fegyverszünetet kössenek. A 24 óra azonban anélkül telt el, hogy Lamberg a táborba érkezett volna. így Jellacic vezérkari főnöke, Karl von Zeisberg vezérőrnagy szeptember 28-án délután megküldte a 29-re szóló diszpozíciókat a csapatoknak. Ezen a napon értesítette a Roth-hadosztályt is, hogy nem kell sietnie, hanem elég, ha Székesfehérvárra érve ott beszállásol, miközben a bán már bizonyára Budán lesz.57 Szeptember 27-én a magyar képviselőház a dunántúli sereget a harc felvételére utasította. A szeptember 28-i sukorói haditanácson az országgyűlés által kiküldött biztosok követelték a megütközést. Olyan szenvedélyes vita bontakozott ki, hogy mármár attól lehetett tartani, a magyar hadsereg harc nélkül felbomlik. A helyzetet Batthyány mentette meg. Javaslatára Móga vállalta, hogy ha Jellacic másnap támadna, fegyverrel veri vissza a horvát sereget. A haditanács után, az esti órákban a Sándorhuszárok két tisztje hozta a hírt, hogy Lamberget a kora délutáni órákban a pesti hajóhídon meggyilkolták. A hadsereg vezetése és a kormánybiztosok attól tartottak, hogy a hír megzavarja a sorezredi tiszteket, s a másnapi csata előtt elhagyják alakulataikat. Egyedül Bubna őrnagy jelezte kilépési szándékát, a többiek maradtak. 55 Batthyány hadszervező munkájára ld. Urbán: Batthyány 662-701., A magyar létszámra ld. MOL Csány-ir. KLI 91. (szept. 18.), 121. (szept. 21.), 197. (szept. 23. és 25.) HM Ált. 1849:23268. (kitüntetési előterjesztés), Hauptmann II. 23., 213., Pap II. 66., 68. 56 Urbán Aladár-. Népítélet Lamberg felett. Beszámolók, emlékezések, tanúvallomások. Századok, 1996/5. 1063-1115. A vonatkozó iratok közlését ld. Károlyi II. 31-37. 57 Hauptmann П. 339. és 348.
