Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG 343 Batthyány — hasonló aggodalmaktól vezettetve — másnap reggel a horvát táborba ment, s igyekezett rávenni a bánt, hogy Lamberg megérkezéséig álljon el a további előnyomulástól. Jellacic azonban elutasította a felhívást, s megindította csapatait a pátkai és sukorói dombokon felállított magyar sereg ellen. Ebben az is közrejátszott, hogy — akárcsak Nagykanizsánál — Székesfehérvár környékén sem tudta folyamatosan élelmezni csapatait, hiszen az előző hetekben a magyar hadsereg alaposan kiélte a környéket.58 A magyar hadsereg létszámát kb. 17 500 főre, 2100 lóra és 44 lövegre tehetjük. A horvát hadseregről szeptember 27-én készített kimutatás 51 557 főben, ezen belül 48 234 harcképesben állapítja meg a sereg létszámát. Ennek az erőnek azonban a létszámát tekintve legerősebb, Hartlieb altábornagy vezette hadosztálya, kb. 12 800 fő, 12 löveg késve kapta meg az indulási parancsot, s csak a csata után érkezett meg a harcmezőre. A horvát haderő még így is túlerőben volt, de e számbeli túlsúlyt a magyar tüzérség fölénye kiegyenlítette.59 Móga jól állította fel seregét. A magyar jobbszárny a Velencei-tó északi partján, a lovasberényi úttól délre állt fel. Móga ide helyezte gyalogsága több mint egyharmadát, közte két sorezredi zászlóaljat. Az átszegdelt terep lehetetlenné tette a lovasság mozgását, viszont várható volt, hogy a horvát hadsereg itt indít nagyobb gyalogsági támadást. Mindössze két század huszár és 8 löveg támogatta a jobbszárny harcát. A centrum a Pákozd és Sukoró közötti magaslatokon foglalt állást. Ezen a szakaszon haladt át a Székesfehérvárról Budára vezető postaút, amelynek két oldalán vizenyős, mocsaras terep akadályozta a gyalogság mozgását. Az ellenség itt csak lovasságát vethette be. Móga ezért ide helyezte tüzérsége több mint felét, 24 löveget. Két sorezredi, egy honvéd és egy önkéntes zászlóalj alkotta a gyalogságot, két század huszár a lovasságot. A balszárny a Velencei-tó déli partján, Gárdony és Agárd környékén állomásozott. Ezen a szakaszon is út haladt át, s a terepadottságok hasonlóak voltak az északi partéhoz. Móga itt szükség esetén aktív védelemre gondolt, erre mutat, hogy a 12 lövegen és három honvéd, illetve önkéntes zászlóaljon kívül közel 600 huszárt vonultatott fel. A Velencénél álló tartalékot egy sorezredi és három önkéntes zászlóalj és 400 huszár alkotta. A bán, hadserege két és félszeres létszámfölényben lévén, szeptember 28-ára egyszerű menetparancsot adott ki, amely azonban már számolt a magyar ellenállással. Egyik hadosztályát a lovasberényi útra küldte azzal, hogy még aznap érje el Vált és Kajászószentpétert. A másik két hadosztálynak és az egyesített lovasságnak a Székesfehérvár-Pákozd-Velencei postaúton kellett előnyomulnia. A tó déli partjára egyetlen egységet sem küldött. Úgy tűnik, azt hitte, hogy egy átkaroló támadással szétzúzza a magyar jobbszárnyat, majd a Velencei-tóba szoríthatja a magyar sereget, vagy legalább is a főváros felé űzheti vissza. Aznap Martonvásárig akart előnyomulni. Először a Kempen vezérőrnagy vezette horvát balszárny került tűzbe. A magyar balszárny csapatai azonban jól állták a horvátok támadásait, s ezért Kempen két 68 Urbán: Batthyány, 714-721. o. Vendrei, 55. k. 399-402., 56. k. 67-68. 59 A magyar létszámra ld. Hermann: A drávai hadtest 200-203. Jellacic seregének létszámát ld. Arhiv Hrvatske Akademije znanosti i umjenosti, Zagreb. Obstavtina bana Josipa Jellacica. I-F/II-7. Hivatkozik rá Spira: Jellacic regéi 64. - Ezúton mondok köszönete Damir Karbic barátomnak, aki a harcrend másolatát rendelkezésemre bocsátotta. A horvát harcrendet közli Urbán: Pákozd 169.
