Századok – 1998
Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327
338 HERMANN ROBERT hogy ha a horvátok Légrádnál is átkelnek, elvághatják a Muraközben és a Mura-mentén állomásozó csapatok visszavonulási útját Nagykanizsa felé.45 Szeptember 10-én Jellacic felszólította a Muraközben álló Franz Begg őrnagyot, a magyar 48. (Ernő) sorezred 3. zászlóalja parancsnokát, hogy előnyomulásakor vagy csatlakozzon hozzá, vagy vonuljon vissza. Franz Begg őrnagy a nyílt árulásra ugyan nem volt hajlandó, de hódolattól csöpögő válaszában arról biztosította a bánt, hogy igyekszik rábeszélni Telekit a csatlakozásra. A felszólítást vivő Hompesch őrnagy pedig már ekkor elkezdte osztogatni Jellacicnak a magyar oldalon található es. kir. csapatokhoz intézett felszólítását. Ebben a bán kijelentette, hogy a horvátok és az uralkodó jogainak védelmére lép magyar földre. Megvádolta a magyar kormányt, hogy a birodalom és a hadsereg felbomlasztására törekedett, s kifejezte reményét, hogy bajtársai soha nem fogják fegyvereiket testvéreik ellen fordítani.46 Szeptember 11-én aztán Jellacic csapatai (51 117 fő, 1902 ló, 48 löveg) több ponton is átlépték a Drávát, és benyomultak a Muraközbe. A csapatok akkora lelkesedéssel fogadták, hogy némelyik segédtisztjének is könnyek szöktek a szemébe. „Szerezsánok, népfölkelők, határőrök tömegei, 20 000 önkéntes, a legszínpompásabb ruhákban, bosnyákok stb.; a pompás határőr ezredek nagyon elütnek az irreguláris csapatoktól" - írta egyikük naplójába.4 7 Begg őrnagy továbbította Jellacic felszólítását Telekihez, aki igazán kínos helyzetben volt. Megkapta a nádor ellenállásra buzdító levelét, s a horvát erőkkel való szembeszállásért könyörgött Csány László királyi biztos is. Az meg sem fordult a fejében, hogy Jellacic uralkodói felhatalmazás nélkül lépte át a magyar-horvát határt. Közben arról értesült, hogy a Batthyány-kormány tényleg lemondott, s hogy az országgyűlés a kormány két, radikalizmusáról ismert tagját, Kossuthot és Szemerét bízta meg a végrehajtó hatalom vitelével. Erre kijelentette Csánynak, hogy őket nem ismerheti el törvényes elöljáróinak, s inkább visszavonul csapataival. Begg útján megüzente Jellacicnak, hogy semlegesen fogja mag, ' viselni. A bán az üzenetet félreértette (vagy Begg adta át azt félreérthetően, vagy eleve az volt), s utasította Telekit, hogy a minél teljesebb semlegesség érdekében vonuljon Stájerországba. Közben Csány rá akarta bírni Telekit, hogy ha már nem hajlandó a hon védelmére, legalább a nála lévő lövegeket adja át. Ám Teleki arra hivatkozva, hogy azok a császár tulajdonai, megtagadta a kérést. Amikor pedig Csány arra hivatkozott, hogy a Teleki által a semleges állás elfoglalására kinézett területen (Keszthelyen és környékén) lehetetlen élelmezni a csapatokat, megfenyegette a királyi biztost, hogy ha Csány nem gondoskodik csapatai ellátásáról, egyenesen átvezeti őket a bán táborába. U-gyanakkor udvariasan visszautasította a bán parancsát is. Az öreg katonát nyilván sértette, hogy a frissen tábornokká avanzsált bán ilyen lekezelően bánik vele. Elhatározásába azonban még inkább belejátszhatott az, hogy szeptember 14-én már tudta: tosan ismertette a kormánynak küldött szept. 10-i jelentésében Csány is. Fogalmazványa MOL Csány-ir. KLI 389. 45 Csány László szept. 9-i és U-i jelentése Batthyányhoz. MOL KLI 409., KPA 37. 46 Közli Urbán: Pákozd 105. Születésére ld. Spira: Egy ellenforradalmi suskus 158-163. Jellacic és Begg levélváltását közli Hauptmann П. 274-276. 47 A horvát létszám: Hauptmann II. 309-314. és Neustaedter II. 76-80. A dunántúli hadjáratra általában ld. Hauptmann II. 3-27., 200-222., 316-320., 322-325., Neustaedter II. 80-106., Urbán: Pákozd 103-151., Szőcs: Csány 114-127., Hermann: A drávai hadtest 177-189.
