Századok – 1998
Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293
318 MOLNÁR ANDRÁS tisztviselőit pedig külön is megbízták, hogy biztosítsák Muraköz lakosságát a megye együttérzéséről, és „tapasztalt befolyásoknál fogva, mindazon ármányokat, melyek netalán az egynehány napi véletlen események által az eddigi bizalmat, vonzódást, bármi csekély részben megingathatnák, elenyésztem törekedjenek".9 3 A megyei tisztviselők muraközi jelenlétére, és a lakosság megnyugtatására azért is szükség volt, mert—amint a stridói születésű, és Horvátországból menekült lelkész, Lápossy Géza Márton hírül adta — szeptember 15-én Kriegern tábornok vezérletével mintegy 6-7000 horvát vonult be Muraközbe, és Domború helységben „rémítő pusztításokat vitt végbe". A nagyobb rablásoktól a tisztek azzal tartották vissza embereiket, hogy „ez még Horváthon".94 Később Lápossy azzal egészítette ki híradását, hogy nemcsak Kriegern tábornok csapata, hanem a horvát sereg többi része is „rémítő kegyetlenségeket gyakorol, és az egész vidéket rabolva elpusztítván, a szép Muraközt tönkretette".95 „Jellacsicsnak tábora elvonult, élelemmel, fuvarral igazságos kivetés szerint nem láttatott el , egyes községeket, lakásokat aránytalanul ért a csapás" - írta Séllyey László főszolgabíró szeptember 15-én, Perlakon kibocsátott körlevelében, melyben szeptember 19-ére, Csáktornyára hívta össze tanácskozásra a muraközi községek küldötteit, lelkészeket jegyzőket, az „értelmesebbeket"; mindazokat tehát, akiknek „szívén fekszik a nép nyugalma". Séllyey az elszenvedett károk megtérítéséről, valamint a járáson későbbiekben átvonuló katonaság ellátásáról kívánt tárgyalni a küldöttekkel.9 6 Közben Jellacic egy rendelettel Muraközt a horvát anyaországhoz „visszacsatolta", és Simuncic, Varasd megyei első alispánt küldte ki biztosként a rendelet végrehajtására. Simuncic szeptember 18-ára gyűlést hirdetett Csáktornyán, melyre — elöljáróival együtt — az egész muraközi „népséget" meghívta. így történhetett, hogy a muraközi községek küldöttei —, valamint a járás magyar tisztviselői — nem szeptember 19-én, hanem 18-án gyűltek össze Csáktornyán. A varasdi alispán a gyűlés kezdetén kinyilvánította Muraköz Horvátországhoz tartozását, a népet pedig a bánnak való meghódolásra, és tömeges fölkelésre buzdította. Séllyey László főszolgabíró azonban óvást tett az alispán törvénytelen lépései és a gyűlés folytatása ellen, és Muraköz nevében kijelentette, hogy járása minden elöljáróival együtt a magyar királynak, a magyar nádornak és magyar minisztériumnak tett hűségesküt, a bán alá tartozni nem akar, és nem is fog mindaddig, míg országos rendelet ennek ellenkezőjéről nem tudósítja. Ennélfogva Muraköz senkinek a világon, legkevésbé a horvát bánnak, hódolni nem altar, egyébként pedig maga felsőbb rendelet nélkül az ország egyetlen tartománya felől sem határozhat - szögezte le a magyar főszolgabíró, majd a muraköziekhez fordulván, a véleményüket kérte. A nép — amint Lápossy lelkész tudósított — „legrútabb szavakkal illetvén Jellacsicsot, nagy lárma közt, hogy ő Horvátországhoz tartozni nem akar, eloszlott, kijelentvén, hogy tömegesen fölkelvén, 30 000-en megtá-93 ZML ÁB jkv. 1848:1928-1929. 94 Közlöny 1848. szept. 27. (109. sz.) 561.; Nemzeti 1848. szept. 28.; Varga János: Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén. Bp., 1953. 90. Lápossy azonosításáért Zakar Péternek tartozom köszönettel! 95 Közlöny 1848. okt. 3. (115. sz.) 585.; P H. 1848. okt. 6. (179. sz.) 935.; Nemzeti 1848. okt. 5. (125. sz.) 497. 96 ZML ÁB ir. 1848:1936.; ZML Séllyey cs. lt. (A körlevél egyik, több lelkész, ill. tisztviselő által láttamozott példánya.)
