Századok – 1998
Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293
A MURAKÖZ 1848-BAN 317 látni, hogy azoktul, kik a magyar hűségrül százados történetek nyomán nem kételkedhetnek, ily rútul, ily ocsmányul föláldoztatnak." Csány kifejezte meggyőződését, hogy Jellacic nem fog megelégedni Muraközzel, „többre mint foglalásra törekszik", az ő célja Pest, mert a reakció használja eszközül.8 8 Mint ismeretes, a muraközi összetűzés elmaradt, mert Teleki Ádám gróf, vezérőrnagy, a drávai magyar hadtest parancsnoka az addig Muraközben állomásozó Ernő gyalogezred 3. zászlóalját, továbbá a Wasa gyalogezred és a Miklós huszárezred két-két századát szeptember 10-én a Mura mögé, Letenyére, onnan pedig Nagykanizsára vonta vissza a túlerő elől. Muraközben csupán néhány huszár maradt utóvédként.8 9 „Az éjjel cseppet sem alvánk, huszárokkal karonfogva, utcán föl s alá járt a nép" - tudósította Csányt szeptember 11-ének reggelén Gasparich Kiüt Cirkovlyánból. „A nép átaljában rémült — írta Gasparich — s alig sikerült itt-ott lecsillapíthatnom, úgy, hogy teljesen megnyugodjék. Ha tanácsos volna, közte maradnom jó volna, de Jellacsics fejemre tett 40 aranya tanácsolja, miként innen elmenjek." Gasparich úgy vélte, hogy Jellacic támadása esetén bízni lehetne a leglelkesebb muraközi hazafiakban, azok képesek lennének hátulról megtámadni az ellenséget.90 Jellacic szeptember 11-12-én fegyveres összetűzés nélkül vette birtokba Muraközt. Nyflt ellenállásba ugyan nem ütközött, de virágesővel, ünnepléssel sem fogadták. A horvátokkal együtt bevonuló es. kir. katonatisztek naplófeljegyzései sem utalnak arra, hogy Muraköz horvát lakossága örömmel látta volna Jellacicot. Herman Dahlen von Orlaburg főhadnagy, Jellacic segédtisztje szerint a horvátok díszes csáktornyai bevonulása alkalmával a lakosság alig mutatott több érdeklődést a puszta kíváncsiságnál. Egyedül Jellacic unokatestvére, Knezevics Ivó báró vendégelte meg és fogadta barátsággal szentilonai kastélyában szeptember 12-én a horvát főhadiszállást. Jellacic csapatai sajátos tudathasadásban élték meg a muraközi bevonulást: egyik percben felszabadítóként tetszelegtek, a másikban viszont megszállóként viselkedtek, élelmiszert rekviráltak,91 pincéket törtek fel, és fosztogattak. Jellacic ugyan proklamációval igyekezett megnyugtatni a lakosságot, „a jó szellemű" muraközi nép azonban — amint az egyik sajtótudósítás írta — „Jellacsics szatír uramnak köpeny alá rejtett kecskelábait látja, és rendíthetlen a magyarok iránti hűségben".9 2 Amikor a Jellacic betörését megelőzően visszavont zalai nemzetőrök túlbuzgóságukban felégették a muraszerdahelyi Mura-hidat, Muraköz és Zala megye többi része közt megsemmisült az egyetlen biztos összeköttetés. A megye állandó bizottmánya szeptember 13-án elrendelte, hogy — a közlekedés helyreállítása érdekében — a leégett híd helyén minél előbb hajóhidat kell felállítani. Egyúttal felszólították a csáktornyai fiók-bizottmány tagjait, hogy tegyék bizonyossá Muraköz népét afelől, miszerint az összeköttetés ideiglenes megszakadása ellenére „azon testvériség és baráti kapcsok, melyekkel a megyének a Murán innen lévő része irántok viseltetett, legkevésbé sem csökkent". Séllyey Eleket, a fiók-bizottmány elnökét, valamint a járás 88 MOL H 2 Kossuth Polizei Akten 63. 89 Szőcs Sebestyén 116-118.; Hermann Róbert: A drávai hadtest 177-178. 90 MOL H 103. Komáromban lefoglalt iratok. 407. 91 Ferdinand Hauptmann: Jellacic's Kriegszug nach Ungarn 1848. Graz, 1975. 2. köt. 3-8., 198-203., 316-318.; Bősze Sándor: Két osztrák katonatiszt feljegyzései Jellacic 1848 őszi, magyarországi hadjáratáról. Somogy megye múltjából 23. Kaposvár, 1992. 137-139., 145-146. 92 Nemzeti 1848. szept. 22. (115. sz.) 454.
