Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
20 KOSZTA LÁSZLÓ Eschatocollum, Datum A káptalan okleveleiben az 1290-es évek elejéig nem egységesen jelölik az oklevél kiadásának idejét. Noha előfordul napi kelettel kiadott oklevél15 6 is, gyakrabban a datum157 vagy actum158 mellett csupán évmegjelölés szerepel. Az 1290-es évek közepétől szakítanak ezzel az országosan már elavult gyakorlattal, s a továbbiakban mind a kiváltságlevelekben, mind a más típusú oklevelekben — kizárólag az egyházi ünnepeket felhasználva — pontos napi keletet adnak. A lectorság megszervezése után pedig feltűnik a privilégiumokban a hiteleshelyi munka vezetőjét jelölő „dátum per manus" formula.159 Az alkalmazása azonban nem következetes, a kiváltságlevelek jó részéből továbbra is hiányzik az oklevél kiállításáért név szerint felelő személy megnevezése.16 0 így ez a formula sokáig nem vált az oklevelek sablonos részévé, csak akkor fogalmazták bele a dátumsorba, ha a lector ténylegesen ellenőrizte a privilégium kiállítását. Aradi Péter lectorsága alatt viszont már minden privilégium zárórészében szerepel a datum per manus formula.161 A hiteleshelyek kezdeti tanúnévsorából formulává merevedett méltóságnévsort Pozsegán nem alkalmaztak.16 2 A pozsegai káptalan okleveleinek és formulás részeinek vizsgálatából kitűnik, hogy az okleveleket erős formai hasonlóság jellemzi, de ezek az egyezések nem olyan szorosak, hogy megengednék egy formuláskönyv feltételezését. Egy időben azonos jogesetek kifejezésére több különböző formulát használnak, évtizedekig eltűnt fordulatok bukkannak fel újra, mint ezt legjobban a negyedszázad múltán szó szerint megismételt arenga is bizonyítja. Az oklevelek fogalmazói bizonyos esetekben korábbi, az írásba foglalandó ügyhöz hasonló okleveleket vehettek mintául, de a nem túl nagy forgalom sem tette szükségessé a formuláskönyv összeállítását. Az oklevélfogalmazás nem vált így egyhangúan monotonná Pozsegán. Érdekes viszont az Árpád-kor utolsó két évtizedében a formulás részeknek a 14. századinál is erősebb azonossága. Okát abban kereshetjük, hogy egyre gyakrabban keresik fel a hiteleshelyet, viszont az oklevélkiadást egy szűk kör végezhette,16 3 így szinte még tollúkban voltak az előző oklevél fordulatai, amikor újabb kiállítására kérték fel őket. Ez az a kor, amikor végérvényesen kialakul a pozsegai hiteleshelyi oklevelek szerkezete, különböző formulák alaptípusai. 156 1250. DL. 33706.; 1268. Sm. V 467. 157 1279. Sm. VI. 326.; 1281. Sm. VI. 398. 158 1255. Sm. IV 619.; 1263. Sm. V 283. 159 Először a káptalan saját ügyben kiadott, de a hiteleshelyi oklevelek mintáját követő oklevelében fordul elő, 1299. Sm. VII. 346.; 1300. Sm. VII. 384. 160 1326. február 11-én kiadott (M. S. III. 73.) oklevélben szerepel a lector, ugyanazon év augusztusában kiadott oklevélben pedig már nem (А. II. 254.). 161 A pécsi kanonokból pozsegai olvasókanonokká lett Aradi Péter valószínűleg a pécsi székeskáptalan gyakorlatát vezette be, amelynek munkájában mint kiküldött saját maga is részt vett. 1347. DL. 3872.; 1351. DE 264724. 162 Hiteles oklevélben egyetlen egyszer, a káptalan első oklevelében fordul elő. 1220 körül H. VIII. 18. 163 Az 1279 DL. 40152-es oklevél írása ugyanazon kéz munkájának tűnik mint DL. 1237. 1288-ból és a DL. 34089. 1291-ből, viszont a DL. 40159. és a DL. 86856. 1280-ból más kezek munkája.
