Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
A POZSEGAI KÁPTALAN HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE 1353-IG 21 A hiteleshely területi hatásköre A káptalan területi hatáskörét, annak változását külön vizsgáljuk az Árpád-, és az Anjou-korban. A hiteleshelyi működés első két évszázadában az egyes káptalanok és konventek területi illetékességét nem korlátozták, s azok nem követték sem a világi, sem az egyházi közigazgatási határokat.164 Csupán a fizikai korlátok, a kor nehézkes közlekedése, rossz útviszonyai, és a szomszédos hiteleshelyek működése szabott határokat. A nagyobb személyzettel s a világiak előtt egyházi funkcióinál fogva is tekintélyesebb székeskáptalanok hiteleshelyi oklevéladása földrajzilag is kiterjedtebb volt, mint a kisebb társaskáptalanoké és szerzetesi konventeké. Lefedte az egész egyházmegyét, sőt gyakran túl is nyúlt azon.165 Két hiteleshely azonban már az Árpád-korban a szokás folytán országos hatáskörrel rendelkezett.16 6 Pozsega megyében a társaskáptalanon kívül más káptalan nem volt. A szerzetesrendek közül a bencések lakták a magánkegyuraság alatt álló, a megye nyugati határán fekvő rudinai apátságot,16 7 ciszterek éltek a gotói, más néven a tisztesvölgyi kolostorban,16 8 míg a ferencesek Pozsegaváron hozták létre rendházukat.16 9 Három egyház közül egyedül a gotóinak tudunk hiteleshelyi oklevéladásáról.17 0 A káptalan 164 Eckhart 1914. 64-8. A hiteleshelyi tevékenység első területi korlátozására irányuló törekvés az 1298-as, majd 1351-es törvényekben jelenik meg, mivel előírják, hogy káptalani embert tanúbizonyságra a legközelebbi káptalanból kell kivinni. Kovachich M. Gy.: Supplementum ad vestigia comitiorum I. Budae 1798. (a továbbiakban: Kovachich) 114.; Décréta Regni Hungáriáé 1301-1457. Szerk. Döry, E Bonis, G. Bácskai, V Budapest (a továbbiakban: DRH.) 1976. 138. 165 A pécsi káptalan kiküldöttje határjárást tartott a Zala megyei Gelse, Lak és Berzence földeken, amelyek már a veszprémi egyházmegyében voltak. Zala vármegye története. Oklevéltár I. Budapest 1886. 232-3. Keletre pedig a kalocsai egyházmegye területén Bodrog megyében is többször tartottak határjárást a pécsi klerikusok. Z. I. 366-7. 166 Székesfehérvári Boldogasszony társaskáptalan és a budai társaskáptalan. Solymosi L.: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban, in: A székesfehérvári Boldogasszony bazilika történeti jelentősége. Szerk. Farkas G. Székesfehérvár 1996. 192-4. Később a székesfehérvári johannita konvent és a boszniai káptalan is csatlakozott ehhez a körhöz. Werbőczy István Hármaskönyve II. rész 21. Budapest 1897. (Reprint kiadás Pécs 1989.) 281-2. 167 Sörös P: Elenyészett bencés apátságok Magyarországon. Budapest 1912. (a továbbiakban Sörös 1912.) 351-2. 168 He/vay L. K: Repertórium historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria. Roma 1984. 101-3. ' 16 9 Karácsonyi J.: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I. Budapest 1922. 228. • 17 0 1280-ban átírja a pozsegai .káptalan egy oklevelét. Az oklevél szerkezete és írása alapján az' oklevéladásban gyakorlott konventnek tűnik a tisztesvölgyi, noha korábban hiteleshelyi jellegű határleírásban csupán egyetlen egyszer szerepel a konvent apátja, amikor a pozsegai keresztesek praeceptorával és a pozsegai káptalannal együtt a király megbízásából négy pozsegai föld határát írja le. Sm. IV 433. A hiteleshelyek egy részfeladatát, mások okleveleinek megőrzését felvállalták a pozsegavári ferencesek is. A rendházban 1305 körül tombolt tűzvészben számos nemes ott őrzött oklevelének a pusztulásáról tudunk. Sm. VIII. 107. A ferencesek levéltári feladatvállalását magyarázza a rend tekintélyén túl, hogy házuk Pozsega megye központjában volt, a nemesek pedig biztonságosabbnak gondolták, ha okleveleiket a kőből épült monostorban őrzik, mint ha otthonuk nyújtotta védelemre alapoznak. Pozsegavár a megye minden pontjáról könnyen elérhető, míg a többi jelentősebb egyház vagy kiesett, vagy magánkegyuraság alatt állt. A koldulórendeknél is előfordult szükség esetén hiteleshelyi jellegű oklevélkiadás, a vasvári domonkosok egy végrendeletről hiteleshelyi gyakorlatnak megfelelően adtak ki oklevelet 1298-ban. Fehér M.: A hétévszázados vasvári Szt. Domonkos-rendi kolostor története 1241-1941. Budapest 1942. 20.
