Századok – 1998

Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231

254 FIGYELŐ terjedt és olcsó Letraset-betúk segítségével is. A táblacímekből és a szövegből egyértelműen kiderül, hogy a táblák grafikai megoldása és a képszerkesztés a szerző R. G. munkája - ez utóbbi nem feltétlenül az ő feladata lett volna, de elképzelhető, hogy szerzőként mégis ragaszkodott hozzá. Am még ebben az esetben is, minimális szerkesztői beavatkozással még mindig messzemenően tiszteletben lehetett volna tartani R. G.-nak a tábla kompozíciójával kapcsolatos elképzelését, ugyanakkor mégis méltó külalakot kaptak volna a könyv illusztrációi, melyek így csak magánjegyzeteknek tűnnek. Ismétlem: a Verlag der Osterreichischen Akademie der Wissenschaften kiadványai esetében eddig kizárólag tökéletes könyvszerkesztéssel és kifogástalan illusztrációkkal találkoztam. Olyannal pedig talán még seholsem, hogy egy könyv tábláinak még a sorszámozását és aláírását is kézi, s ne nyomdai úton állították volna elő. Végezetül egy apró, de a magyaroknak bosszantó hiba: a nyilvánvalóan computeren történt szedés s német szóelválasztási programnak köszönhetően olykor hibát eredményezett: „Szentmiklós", de ugyanilyen a „Hi-storica" is (pp. 73, 71.). A könyv technikai szerkesztéséhez tartozik még az a megjegyzésem is, hogy R. G. egyik fejezetében zavaróan sok a fett-tel szedett mondat. Ez a fajta kijelölés kivételesen, legföljebb egy-egy szó esetében lehet indokolt; egész mondatokat — különösen ha egy oldalon több ilyen is fordul elő — kurzívval célszerű és szokásos szedni, amint a többi fejezet esetében ezt a szerző és/vagy a szerkesztő pontosan be is tartotta. Utolsó, a szerkesztésre, de részben a szerzők koncepciójára is vonatkozó megjegyzések. A könyv esztétikumát, a feliratok és írásjelek értelmezésének ellenőrzését nagy mértékben szolgálta volna, ha azokról nemcsak rajzok, hanem fényképek is készültek volna. A szerzőpáros — ez R. G. szövegéből egyértelműen kiderül — a tárgyakkal kapcsolatos kutatásaihoz messzemenően megkapta a Kunsthistorisches Museum Antikensammlung-jának támogatását (p. 7.), úgyhogy amennyiben a szerzőknek lett volna ilyen kérése, akkor annak teljesítése egészen biztosan nem ütközött volna akadályba. Nyilvánvaló, hogy a makrofelvételekkel történő illusztrálás révén számos technikai részlet megvilágosodott volna, s pl. teljesen egyértelmű lett volna, hogy pl. pontosan milyen is a 16. sz. csészén a Bl-nek nevezett ponc mint „Krönung des zweiteren Buchstabenkombination am Schluß der Inschrift vor dem Chrismon" (p. 29.). R. G. a szövegben nem sorolja fel, hogy a betűk végén általa megfigyelt záróponcok fajtái mely edényeken fordulnak elő, miként az is hasznos lett volna, ha ezeket legalább rajzon bemutatta volna. Mind R. G.-nek, mind a kiadvány szerkesztőjének feltétlenül számolnia kellett volna azzal is, hogy a témánál fogva a könyv legtöbb olvasója egészen biztosan nem-német anyanyelvű lesz. Van néhány kifejezés, mely már az olvasó közönség nagyon is változó mértékű német nyelvtudásától függetlenül is eleve nem egyértelmű. így pl. bővebb magyarázat és legfőképpen illusztráció hiányában egyáltalán nem világos, hogy R. G. egész pontosan mit ért a „Kerbschlag" és a „Kerbschnitt" közti különbség alatt. Még kevésbé kézenfekvő az olyan német terminus technicus megértése, mint pl. „Kerbschlag mit oder ohne Hastenschluß durch Endpunzen". Az utóbbi esetben a szerzőnek feltétlenül tekintettel kellett volna arra is lennie, hogy a „Hastenschluß" szó nemhogy a nagy európai nyelvek általam átnézett