Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
250 FIGYELŐ volna tekintenie, melynek módszere és célkitűzése az övével megegyezett. Erdélyi I. volt az, aki korábban az eredeti tárgyakon végzett vizsgálatai alapján a kincs felirataival és bekarcolt jeleivel is foglalkozott, mégpedig részben új megfigyeléseket is közzéadva.5 9 Ezen kívül különösen tanulságos lett volna, ha a szerző reagál a korábbi kutatás azon elemeire, melyek éppen a szóban forgó csészék és felirataik készülésének egymáshoz való viszonyát érintik, tehát pontosan azt a kérdéskört, melynek ő maga külön figyelmet szentelt.6 0 Jómagam R. G.-lel szemben és Vékony G.-ral6 1 egyetértve — a már említett munkámban részletezendő szempontok alapján — úgy vélem, hogy a 9. és 10. sz. csésze görög feliratait nem lehet ugyanannak a mesternek tulajdonítani, s még kevésbé készíthette ugyanő e csészék török feliratait is. E megfigyelésem a kutatás korábbi megfigyeléseivel áll összhangban62 s ezért támadhat kétségünk R. G. azon feltételezése iránt, mely szerint a görög feliratok „absolut gleichzeitig" lennének (p. 34.). Továbbmegyek: véleményem szerint nem is egyszerűen két mesterről van szó, hanem arról, hogy a két csésze még csak nem is egyidőben készült. Ezt a kopottságuk eltérő foka mutatja, melyet a betűknél, a feliratot körülfogó indasornál és a csészék közepét körülfogó rész sugaras alakzatban elhelyezkedő kanneluráknál figyeltem meg. A 10. sz. betűinek pereme kopottabb, ill. kevésbé éles, mint a 9. sz. csészén láthatóké. Ugyanez mutatkozik meg, ha az indasoron a középső levelek barázdáltságát és még inkább az említett sugárszerű kannelurákat figyeljük: az előbbiek kopottak, az utóbbiak pedig nem azok. Mindennek a kincsben párosával előforduló edénytípusok időrendi csoportosítása és főleg: a különféle készletekbe való sorolása tekintetében is van jelentősége; jómagam pl. a 9-10. sz. közöttieknél sokkal több eltérést figyeltem meg a 13-14. sz. bikafejes csészék között. A háromszög alakú poncokról és a Szt. István pénzeivel való rokonságról R. G. írástechnikai és történeti megfigyeléseiben a háromszög alakú poncok meghatározó szerepet játszottak. Súlyos hiba szem elől téveszteni, hogy hasonlók a kincsnek nemcsak a görög betűs görög szövegében, hanem más feliratain, sőt, más edényein is előfordulnak.63 Elmélyült írástörténeti ismeretek hiányában is megkockáztathatom a kijelentést: a betűknek ez a megformálása egyáltalán nem volt ritka Bizáncban. Tetszőleges számú példával igazolható, hogy a középbizánci korban mennyire általános volt — kőemlékeken, mozaikokon, edényeken, gemmákon és ötvöstárgyakon egyaránt — a betűk végének apró szirmokkal, kiszélesedéssel, háromszög- vagy félköralakú elem beütésével vagy vésésével történő hangsúlyozása. Egy olyan munkában, amelyik sokat foglalkozik a betűk megformálásával és abból írástörténeti következtetéseket is levon, a bizánci írástörténetnek okvetlenül figyelmet kellett volna szentelni. 59 Erdélyi - E cikk szerepel a R. G. - R. T. A. könyve végén levő bibliográfiában; több hasonló eset is mutatja, hogy a tényleges könyv és a végén levő bibliográfia egymástól függetlenek. 60 E. H. Zimmermann: Kunstgewerbe des frühen Mittelalters. Wien 1923, 89-90; Vékony 294. 61 Vékony 294. 62 Ld. 18. j. 63 László - Rácz 150, Fig. 6.
