Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
FIGYELŐ 251 Számomra meglepő és egyben megvitatandó az a körülmény, hogy R. G. ad némi esélyt annak a lehetőségnek, későbbiekben: elméletnek, melyet László Gy. vetett fol (p. 31.). (Köztudott, hogy az utóbbi véleménye szerint a 3. és 4. korsón látható poncok, valamint a Szt. István — és utódai! — által kibocsátott pénzek sziglái között egyidejűséget jelentő hasonlóság áll fönn.)64 Eltekintve attól, hogy már régen elhangzott a figyelmeztetés: az árpádkori „sziglák" és a nagyszentmiklósi keresztek nem származtathatók egymásból,6 5 R. G. ezen állásfoglalását a diszciplínáink közti sajnálatos távolság újabb tanújelének tartom, s ennek kijelentésével most nem is a régészeti és művészettörténeti adatok mellőzésére, hanem egyfajta kutatói szemlélet megnyilvánulására gondolok. Formailag, első pillantásra a poncok és a sziglák közti hasonlóság valóban fennáll, csakhogy ennyi alapján még nem dönthető el, hogy a László Gy. által erre a hasonlóságra épített rendkívül nagy horderejű történeti és régészeti, művészettörténeti következtetés valóban elfogadható-e? Komoly módszertani hibának tartom, ha valaki két emlékcsoportot úgy hoz kapcsolatba egymással, hogy az egyiket egyáltalán nem is elemzi. A technikai részletek figyelmen kívül hagyása pedig kifejezetten érthetetlen R. G., éppen azon kutató részéről, aki éles szemmel figyelte a görög betűs török feliratok és a rovásírásos betűk írásmódjait, a betűk végén levő háromszögalakú poncokat. Az anyagi kultúra, a kézművesség félreismeréséről tanúskodik, ha valaki egyetlen ötvöstechnikai fogás alapján, mindenféle egyéb szempontot mellőzve vállalkozik nagyhorderejű, történeti következtetés levonására. A poncok típusainak azonosságával egyébként még egyazon kincsen belül is csínján kell bánni, sőt még olyan esetben is, ha az előbbiek azonossága éppenséggel egybecseng azzal a következtetéssel, mely a feliratok összehasonlításából adódik. Lássunk erre is egy példát! Köztudott, hogy a 3. sz. korsó peremén és a 8. sz. tálka hátsó lapján ugyanaz a típusú indás, poncolt hátterű díszítés fordul elő (a Kárpát-medence kora középkori régészetében ezt hívják „nagyszentmiklósi stílusnak", „Nagyszentmiklós-Blatnica-horizontnak"). Ezért nem érdektelen fölfigyelnünk arra, hogy ez a két tárgy a felirataiknak R. G. által adott elemzése alapján is egyazon csoportba sorolható (ld. a tárgyalt könyv Taf. VII: felül). Csakhogy közelebbről megnézve kiderül, hogy tipológiailag az ornamentika valóban azonos, de ötvöstechnikailag nem: a 3. sz. korsó kerek poncai ui. a 8. sz. tálkáétól határozottan eltérnek! Az előbbi esetében azok sűrűbben vannak beverve, az átmérőjük szemmelláthatólag kisebb volt, s ami perdöntő: észrevételem szerint amazoknál a poncoló hegye élesebb volt, mint a 8. sz-nál használté. Elvileg megengedhető tehát, hogy a felirataik azonos (írás)technikával készültek volna - de az edények maguk bizonyosan nem! Egyébként tisztázandó az a lényeges kérdés is, hogy általában mennyiben tekinthető az írástechnika azonossága ötvös-, ill. műhelyspecialitásnak és menynyiben inkább korjelenségnek? Az ötvöstechnikákat nézve — márpedig a poncolt feliratokat mind a szóban forgó kincs esetében, mind a kora középkori Európában 64 László (1957) 65 Kádár Z.: Megjegyzések a nagyszentmiklósi kincs omphalos-csészéihez. FA XI, 1959, 110-112
